Vastaps és katarzis – A Monte Cristo grófja újra meghódította a Szarvasi Vízi Színház közönségét

Kevés olyan előadás van a hazai zenés színházi életben, amely másfél évtized múltán is ugyanolyan elementáris erővel ragadja magával a közönséget, mint a Békéscsabai Jókai Színház Monte Cristo grófja című musicalje. A 2011-es bemutató óta már jóval száz előadás fölött járó produkció évről évre visszatér a Szarvasi Vízi Színház színpadára, ahol idén két alkalommal láthatja a közönség.  A jegyek ezúttal is pillanatok alatt elfogytak – nem véletlenül.

Ez az az előadás, amelyet a nézők hónapokon át várnak. Az az előadás, amely soha nem okoz csalódást. Az az előadás, amelynek végén hosszú perceken át zúg a vastaps, vörösre tapsolva a tenyereket. A néző a történet sodrásában elfelejti a hétköznapok gondjait, és még hazafelé is azon töpreng: vajon sikerült-e Edmond Dantesnek az a bizonyos ugrás az If várából.

Alexandre Dumas halhatatlan regénye nem véletlenül tartozik a világirodalom legkedveltebb klasszikusai közé. A szerelemről, árulásról, bosszúról, hitről és igazságról szóló történet ma is ugyanolyan érvényes, mint közel kétszáz évvel ezelőtt. Pozsgai Zsolt színpadi átdolgozása, Zalán Tibor dramaturgiája és Szomor György dallamai olyan romantikus musicalt teremtettek, amely egyszerre látványos, érzelmekben gazdag és mélyen emberi.

A történet középpontjában Edmond Dantes áll, a fiatal tengerész, akit esküvője napján aljas összeesküvés áldozataként börtönbe vetnek. Az ártatlan férfi hosszú éveket tölt az If várának sötét falai között, ahol Faria abbé tanításai és egy titkos kincs reménye tartja életben. Szabadulása után Monte Cristo grófjaként tér vissza, hogy leszámoljon azokkal, akik elvették tőle szerelmét, szabadságát és fiatalságát. A történet azonban nem csupán a bosszúról szól, hanem arról is, milyen vékony a határ jó és rossz között, és vajon meddig mehet el az ember az igazságszolgáltatás nevében.

A musical különleges megoldása, hogy Edmond Dantes alakját két színész formálja meg. Az ifjú Dantest Gulyás Attila hitelesen, őszinte érzelmekkel és fiatalos lendülettel kelti életre, míg a börtönből visszatérő, megtört, mégis rendíthetetlen Monte Cristo grófját maga a rendező, Szomor György alakítja. Játéka méltóságteljes, hangja pedig minden megszólalásakor különleges atmoszférát teremt; dalai alatt szinte tapintható a nézőtéren végigfutó borzongás.

Mercedes szerepében Gubik Petra ismét bizonyítja kivételes tehetségét. Tiszta, gyönyörű énekhangja és érzékeny alakítása méltó partnere Edmond történetének, alakjában egyszerre jelenik meg a remény, a hűség és az elveszett boldogság fájdalma.

Szrapkó Nándor Fernand figuráját árnyaltan formálja meg. Nem egyszerű gonosztevőt látunk, hanem esendő embert, akit a reménytelen szerelem sodor végzetes bűnök felé. Éppen ettől válik alakítása hitelessé, sőt olykor együttérzést is ébreszt a nézőben.

Várfi Sándor Danglarsként a hatalomvágy és az irigység megtestesítője. Kiválóan érzékelteti a köpönyegforgató figura számító természetét, aki mindig a háttérből mozgatja a szálakat. Presits Tamás Villefort főügyésze ezzel szemben a megalkuvás nélküli gonoszságot képviseli: rideg, könyörtelen, minden emberi vonástól mentes alakítása végig fenyegető erővel uralja a színpadot.

Faria abbé szerepében Szőke Pál megható bölcsességgel vezeti végig tanítványát a remény útján, míg Biró Gyula Albertként tiszta erkölcsiségével és bátorságával válik a történet egyik legrokonszenvesebb szereplőjévé.

A három kalóz – Acopo Balázs Csongor), Bonifacio (Gerner Csaba), Pacalio (Lapis Erika) – minden megjelenésükkel feloldják a történet súlyos drámaiságát. Jeleneteik üdítő humort visznek az előadásba, pontosan annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy a néző egy pillanatra fellélegezhessen a sorsfordító események között.

A produkció egyik legnagyobb erőssége az élő zene. Gulyás Levente zenei vezetésével kiváló zenekar kíséri az előadást, amely nem egyszerű háttérként szolgál, hanem a történet egyik meghatározó szereplőjévé válik. A gazdag hangszerelés, a pontos zenei megvalósítás és Szomor György emlékezetes dallamai együtt adják azt az érzelmi többletet, amely a musicalt különlegessé teszi. (Zenekar: karmester/billentyűs hangszerek: Gulyás Levente (zenekarvezető), hegedű: Ördög Ágnes, brácsa: Szomorné Budai Mariann, cselló: Juhász Edit, klarinét, szaxofon: Bogdán Gábor kürt: Pallagi Réka, billentyűs hangszerek: Rázga Áron. gitár: Téglás Gergely, basszusgitár: Bese Csaba, dob: Adamecz József)

Fejes Kitty lendületes, látványos koreográfiája remekül illeszkedik a zenéhez és a cselekményhez. A kar tagjai (Gáspár Bendegúz, Oláh Dániel, Bíró Gyula, Mlinár Péter, Vigné Mlinár Zsuzsa, Szkáli Edina, Gáspár-Földes Roxána, Kocsis Petra, Lehoczki Orsolya, Oláh-Nagy Anett, Tóth Luca, Kis Anna Borbála) fegyelmezetten, energikusan töltik meg élettel a színpadot, miközben Madár vetítésre épülő látványvilága filmszerű dimenziót ad az előadásnak. Fekete Péter monumentális díszletei és Papp Janó gazdag, korhű jelmezei méltó hátteret biztosítanak a romantikus történethez.

A Monte Cristo grófja nem csupán látványos musical, hanem valódi érzelmi utazás. A szerelem, az árulás, a remény és a megbocsátás örök kérdéseit feszegeti, miközben arra is emlékeztet, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is létezik kiút, ha az ember nem veszíti el hitét az igazságban.

Nem véletlen, hogy Alexandre Dumas legismertebb regénye 1844-es megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend. A műből származó siker még saját kastélyának nevét is Monte Cristóról ihlette, amely ma már az író emlékmúzeumaként fogadja a látogatókat.

A Békéscsabai Jókai Színház előadása méltó ehhez az örökséghez. Látványos, szívhez szóló, zeneileg kiváló, színészileg magas színvonalú produkció, amely minden alkalommal újra bebizonyítja: vannak előadások, amelyekért valóban érdemes színházba menni. A Monte Cristo grófja kétségtelenül közéjük tartozik.

SzJ