Beköltöztek a gyerekek Micimackó kuckójába

A Mandala Dalszínház előadása pont annyira vette komolyan az alapanyagot, amennyire kellett. 

Be kell-e mutatni az olvasónak Micimackót? Nála talán csak a Kis Herceg híresebb a lírai, szinte pszichológiai olvasmányok közül – a Micimackó tuti megtalálható minden család könyvtárában, Alan Alexander Milne műve Karinthy Frigyes fordításában tartozék, nélküle talán könyvgyűjtemény sincs. A Százholdas Pagonyban él Micimackó, saját kuckójában. Ugyanebben az erdőben lakik a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, a vidám, ugrálós Tigris, Kanga, a kengurumama és kicsinye Zsebibaba, és persze Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. 

Na most ezt a színpadra adaptálni egyszerre könnyű, és rém nehéz feladat. Hogy adjunk elő egy olyan művet, amiben mára minden szereplő komoly elképzeléssé lett minden olvasó fejében? Hogy lehet egy alapművet a színpadra álmodni fel? A Mandala Dalszínház nehéz fába vágta a fejszéjét – az alkotás zsenialitása nagy részben a nyelvi leleményen alapul, a groteszk és a naiv találkozása az egész olvasmány, eljátszani, hogy valami rém egyszerű, de közben rettenetesen bonyolult helyzetben vagyunk, vajmi talmi gondolat. Hogy ez a nevezett színháznak sikerült, az nagyban köszönhető Bódis Gábornak, a rendezőnek és egyben színpadra írónak. 

Miről van szó? A történet elején Róbert Gida felnőtt emberként visszatér a Százholdas Pagonyba, hogy újból találkozhasson legjobb barátjával, Micimackóval és újból együtt játszhassanak. Róbert Gida visszaemlékezve gyerekkora történéseire narrátorként – mintegy újraélve gyermekkori kalandjait – maga meséli el a Százholdas Pagonyban egykor általa megélt eseményeket. A meséből megtudhatjuk, hogy „mivel tölti Róbert Gida reggeli óráit mostanában”, láthatjuk, hogy hogyan segít a téli hidegben Micimackó és Malacka Fülesnek, hiszen, – hogy ne fázzon – kuckót építenek Füles számára, továbbá sokat kacaghatunk, mikor „Micimackó látogatóba megy és beszorul”, mert Mackó mértéktelenül sok mézet eszik Nyuszinál. Végül együtt énekelhetjük hőseinkkel a jól ismert „Zümmögő versikét”, melyet Micimackó írt Füles számára, melyben „Hull a hó és hózik”.

Zümmögő versikék, kuckóépítés, gondol-gondol: csupa gyerekholmi, amit a darab ügyesen emel át az alapműből. A darab tőrölmetszett gyerekcucc – felnőttként kénytelenek vagyunk lemenni kölökbe, hogy át tudjuk élni az eseményeket. Gyereknek lenni jó: az egész darab erre a gondolatra épül, és micsoda szerencse, hogy erre a színészek hálásan rájátszanak. Rozsályi Márk Micimackója hálistennek nem gügye, hanem egy gondol-gondol medvebocs, akinek jól áll a kezében a lufi, és aki kapcsán tök érthetővé válik a Róbert Gida-függés. Malackát Cserjési Beatrix játssza, hálistennek nem bután, hanem úgy, ahogy azt kell: egyszerű a mi Malackánk, de nem együgyű, inkább csak melankólikus, ami teljesen rendben van. De az igazi telitalálat, és a legtöbb gyerekkacaj okozója Nyuszi: Bacskai Zsolt teljesen érti a hiperaktív, üzletorientált Oryctolagus cuniculus var. domestica szerepét, kellően kacska és rohangászós, az emlősök osztályának a nyúlalakú rendjébe tartozó színpadi egyed rég volt ennyire szórakoztató. 

A Micimackó kuckója teljesítette a küldetését – dalos és kitűnő környezetebe álmodott darabról van szó, amit a gyerekek megvettek kilóra. És mi a helyzet a felnőttekkel? Nos, ők, ha átadták maguknak az élménynek, jó egy órára újra felfedezhették, milyen az: gyereknek lenni.

Gyereknek lenni ugyanis jó

A. Zs.