A Szőke Ciklon, avagy egy gentleman élete nem átjáróház – eltáncolt regény

Humoros bűnügyi regény, kaland, banditák, lopott gyémánt, szerelem, csalfa lányok és sok-sok félreértés, tizenegy kiváló táncos, mi is kellene még egy ragyogó estéhez?

Azt hiszem, nincs olyan ember, aki ne hallotta volna Rejtő Jenő nevét, vagy ne találkozott volna P. Howard regényekkel: izgalmas, kalandokban és fordulatokban bővelkedő, könnyed, szórakoztató, hihetetlenül vicces könyvei mindig és minden korosztálynak kiváló olvasmányok. 

Rejtő Jenő 1939-ben megjelent regényében, A szőke ciklonban is bőven van bonyodalom, van szerelem és persze zsiványság is. Jim Hogan, a kisstílű betörő megmenti Radzovill herceg életét, aki ezért nem lesz hálátlan: egymillió font sterling értékű, dió nagyságú gyémánttal jutalmazza meg. Az ajándék későn érkezik, Jimet emberölési kísérlet vádjával letartóztatják, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. Mielőtt elfogja a rendőrség, egy Buddha-szobor belsejébe rejti el a drágakövet. A fegyházban csak egyetlen látogatója van, Miss Evelyn Weston, aki egykori iskolatársának leánya. Mielőtt Jim örökre letenné a csirizesvödröt, végrendelkezik, és a lányra hagyja minden vagyonát, vagyis az évekkel ezelőtt elrejtett gyémántot. Megtalálása némiképp időigényes, de talán nem is annyira nehéz, hiszen  a szobrocskából alig néhány darab készült, és mind itt van – valahol a Földön. A végakarat persze nem marad titokban, többen elindulnak, hogy megszerezzék a kincset. A végére kiadós kalamajka keveredik, mindenkit üldöznek, és mindenki üldöz mindenkit. Evelynnek okosnak kell lennie, meg persze nagyon gyorsnak, ha ő akarja elsőként a szoborra tenni a kezét. Ebben a bonyodalmakkal teli történetben minden megvan, ami egy nagyszerű előadáshoz szükséges: egy szegény, csinos és értelmes szőke lány, egy gazdag tudós, három dörzsölt bandita, egy milliókat érő gyémánt, számtalan kalandos utazás, és néhány mellékfigura, akik kiválóan formált egyéniségek és az egyre sorjázó komikus jelenetek mozgatórugói. 

A békéscsabai Balassi Közalapítvány Viharsarok Táncszínháza gondolt egy nagyot, Szabó Attila a regény alapján megírt, ifj. Mlinár Pál koreografált/rendezett egy ELTÁNCOLT REGÉNYT. A szőke ciklonból született már színházi előadás, de táncszínházi egy sem. 

Mindenképpen meg kell említenünk az alkotógárda többi tagját is:

Jelmeztervező: Mlinár Péter, a jelmezek nagyon elegáns, harmincas évekbeliek. 
Zeneszerző: Lovas Gábor, gengszteres, szvinges-dzsesszes zenei világot álmodott, sok fúvóssal, cimbalommal és bolgár kavallal is gazdagított hangzással.
Díszlettervező: Lenkefi Zoltán, multifunkcionális, folyton átalakuló, nagyon jól “működő” díszletek,  a mágneses falak, a székekből átalakított motorok, kanapéból autó nem csupán kiváló ötletek, hanem az előadás lendületét is fokozzák, a szereplők pillanatok alatt képesek voltak színt váltani. 

A táncosoknak nem volt könnyű dolguk, hiszen amellett, hogy táncoltak, nagyokat kellett játszaniuk, különféle karaktereket megformálniuk. 

Kiket is láthattunk a színpadon? 

Evelyn Weston: Fazekas Döníz, Lord Bannister: Oláh Dániel, Charles Gordon: ifj. Mlinár Pál, Rayne: Tóth Luca, Corned-Beef: Gáspár Bendegúz, Eddy Rancing: Mlinár Péter, Mr. Knickerbock: Vig Péter, Gréte Wollishoff: Kis Anna Borbála, Oscar: Stefkovics Máté, Shirley: Nagy Anett, Jessica Földes Roxána. Ők azok, akik tánccal mesélték el az összetett, bonyolult történet nagy részét, ugyanakkor segítségükre volt egy narrátor, Csomós Lajos Jászai Mari-díjas színművész, maga Rejtő Jenő, aki végigvezette a nézőket a történeten. 

A táncnyelv segítségével a néző dinamikus, látványos, showszerű  utazáson vett részt, úgy, hogy a társulat megőrizte a magyar néptánckultúra gondolatiságát és formavilágát, azt prózával és más tánc- és zenei stílusokkal ötvözve új, értékteremtő műfajt hozott létre. Rejtő-darabjuk egyszerre volt szórakoztató, vicces, ugyanakkor nagyon igényes. Néptáncot (főként férfitánc-motívumokat) éppúgy felhasználtak a regény életre keltéséhez, mint szvinget, szteppet és tangót, kánkánt vagy flamencót, valamint harmincas évekbeli öltözékeket, kellékeket és díszletelemeket. Hatalmas sikert arattak, bizonyította ezt az előadás végén szűnni nem akaró vastaps.

Rejtő Jenő (született Reich, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) 1905-ben született Budapesten magyar író, kabaré- és színpadi szerző, filmíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója.

Legismertebb művei látszatra ponyvaregények,  azonban életművét ma már nagyra értékelik. Kamaszkorában verseket írt (ezeket nem publikálta), majd 1928-tól komor hangulatú novellákat adott közre a napisajtóban. Az 1930-as évek elején kabarédarabokkal és bohózatokkal jelentkezett a pesti színpadokon. Ezzel egyidőben füzetes ponyvákat, majd operetteket, végül – részben külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva – kalandregényeket alkotott. Sajátos stílusát egyéni, groteszk, nyelvi humor és „váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája” jellemezte. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott ponyvaparódiáival aratta, olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. 

Miután kivezényelték a Don-kanyarba, 1943-ban 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg/tűnt el a keleti hadszíntéren, a Szovjetunió (oroszországi) területén.

A Szőke Ciklont a Balassi Közalapítvány Viharsarok Táncszínháza az író halálának 80. évfordulójának tiszteletére állította színpadra.