A vén diófa titka

“- Arról álmodom, hogy otthon vagyok és téli álmot alszok. A hangsúly a TÉLI-n van” – mondta Hanyek, a medve, mondata osztatlan sikert aratott a 40 fokos hőségben.

Szerdán – ahogy azt már megszokhatták az érdeklődők -, gyermekeknek szóló este volt, zenés mesejátékot láthattak a nézők a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház előadásában.

A Molnár Ernő rendezésében látott előadás napjaink nagy problémájára hívta fel a figyelmet  a gyermekek nyelvére lefordítva: a természet védelmére. 

A szereplők – Elvira, a mókus (Házi Anita) Hanyek, a medve (Albert Péter) és Albert, a vakond (Farkas Zoltán) az erdőben egy tisztáson valaha szebb napokat látott, nagy odvas fában, a „Vén De Jó”-ban laknak. 

A mókus kicsit hiú és szeleburdi, előszeretettel tépkedi a diófa leveleit, hogy fülbevalót, legyezők készítsen magának, és barátainak, a vakond Gordon Ramsay-nek képzeli magát, főzni próbál, de folyton füst árad a “lakásából”,  a medve minduntalan csomagokat rendel az Erdei ezt vedd meg! butikból. Mindhárman csak kapni szeretnének a vén diófa adományaiból, de adni bizony nem akarnak. Körülöttük nagy a rendetlenség, de szemmel láthatóan ez nemigen zavarja őket, boldogan élnek mindaddig, amíg Lili, a légy (Falati Hedvig) alaposan fel nem forgatja az életüket. Rollerrel érkezik, beszél dióul, tölgyül, platánul, legalábbis igyekszik elhitetni az erdő lakóival, hogy ért a természet nyelvén, és elképed a tisztáson uralkodó rendetlenségen. A közel egy óra végére azonban helyreáll a rend, a tisztás lakói megértik, ápolniuk kell a fát, facsemetét is ültetniük kell ahhoz, ahogy a környezetük élhető maradjon.