Nevetésből és dallamokból ezen az estén sem volt hiány
Van, amikor egy nyári este egyszerűen minden összeáll. Kellemes idő, több mint félezer ember, akik együtt szeretnének kikapcsolódni, és két olyan előadó, akik pontosan tudják, hogyan kell mosolyt csalni a közönség arcára. A Zene a víz fölött programsorozat legutóbbi estje éppen ilyen volt.
A „Nevetni kell, ennyi az egész” című zenés esten Steinkohl Erika és Bozsó József lépett színpadra. Már az első percekben érezhető volt, hogy nem egyszerű koncertre vagy operettműsorra érkeztek a nézők. Az előadók könnyed természetességgel váltogatták a humort és a zenét, a közönség pedig partner volt minden pillanatban.
A két művész jól ismeri egymást és a közönséget is. Rutinos, sokat foglalkoztatott előadók, akiknek nemcsak kiváló énekhangjuk, hanem remek színészi és komikusi érzékük is van. Nem akartak többnek látszani annál, mint akik: két profi művész, akik örömmel állnak színpadra, és ezt az örömöt pillanatok alatt átragasztják a nézőkre is.
A kabaréjelenetek – egy mulatságos virágbolti történet és egy kínosan vicces vakrandi – hangos nevetést váltottak ki, de legalább ennyire nagy sikert arattak az operett- és filmslágerek is. Felcsendült a Kell egy kis hacacáré, a Honvéd Banda, a Kicsike, vigyázzon, egyszer nagymama lesz, a Lányok, lányok, a lányok angyalok, a Legyen a Horváth-kertben Budán, a János legyen, fenn a János-hegyen, a Hétre ma várom a Nemzetinél, az Éjjel az omnibusz tetején, a Jöjjön ki Óbudára, a Cintányéros cudar világ és a Délibábos Hortobágyon is.
A legszebb pillanatok mégsem feltétlenül a színpadon történtek, hanem a nézőtéren. Egy-egy ismert dallamnál szinte magától indult az éneklés, a taps sokszor már a dalok közben felcsattant, a refréneknél pedig több száz ember énekelt együtt az előadókkal. Jó volt látni, hogy ezek a régi slágerek ma is összehozzák az embereket.
A produkció azt is megmutatta, hogy a könnyed nyári szórakoztatás nem jelent igénytelenséget. Éppen ellenkezőleg: humorral, felkészültséggel, ízléssel és alázattal olyan estét lehet teremteni, amely után a közönség úgy érzi, megérte kimozdulni. Nem kellett látványos díszlet vagy különleges technika – elég volt két kiváló előadó, néhány örökzöld dallam és a közös élmény.
A vastaps a műsor végén mindent elárult. A nézők nemcsak jól szórakoztak, hanem valóban feltöltődtek. És talán ez volt az este legfontosabb üzenete: néha tényleg elég nevetni egy kicsit – ennyi az egész.
SzJ
