Gyanús, hogy a Lady Oscar volt az idei nyár egyik legnagyobb durranása

Vagy legalábbis az, hogy az egyik legviccesebb, szinte biztos. 

Minden egy gyanútlan szombat reggel kezdődik, amikor a kis könyvelőgyakornok beállít a félelmetes divatdiktátorhoz, a Lady Mode híres tulajdonosához, hogy fizetésemelést kérjen, mert szeretne megnősülni. Clara Barnier, a hajdani modell hallani se akar róla, főleg mert kiderül, a fiatalember az ő lányát venné el, akivel a mamának egészen más, nagyratörő tervei vannak. Ám, Nathan, nemcsak lánykérőben van, hanem azt is beismeri, hogy milliókat sikkasztott. 

Erre a jövendőbeli anyós a rendőrséggel fenyegeti, de amikor kiderül, hogy mindez abból a jövedelemből származik, amit a cégben feketén szereztek – úgy tűnik, csak a beleegyezés marad Clara számára, pláne, hogy a lánya bevallja: gyereket vár. Tehát a házasság igencsak sürgős. Közben felbukkan Oscar is, aki ahelyett, hogy megoldaná a bonyodalmakat, csak újabb félreértéseket zúdít a szereplők és persze a közönség nyakába. És még ott egy táska –tele milliókat érő ékszerekkel…

Ha a történet ismerős, akkor nem az Önök készülékében van a hiba: volt ebből egy Louis de Funés-film is, de itthon John Landis alkotása, az 1991-es, Sylvester Stallone főszereplésével készült Oscar lett a legendás darab („Találkozzunk az átriumban.”). Az alapmű Guillaume Mélanie munkája, ezt az előadást pedig Nemlaha György írta színpadra, apróbb változtatásokkal. Nem tudjuk megmondani, hogy a változtatások mennyire tettek jót, de a Lady Oscar minden komédia-rajongót szanaszét röhögtetett a Vízi Színházban. 

Minek köszönhető az osztatlan siker? Hát talán annak, hogy a rendező, Radó Denise láthatóan teljesen átlátja a műfajt, nincsenek üresjáratok, a dialógusok pörgősek, a helyzetkomikum a maximumra tekerve – valószínűleg így kell vígjátékot rendezni. 

Ebben persze segítségére vannak a rettentő mód tehetséges színészei is, és minden szereplő brillíroz: Komáromi „Nem akarok rágyújtani” Anett tökéletes az egyszerre az idegösszeomlás szélén álló, de közben agyafúrt főhősnő szerepében – a komika majd’ minden megszólalása arany. De nem kell félteni a többi szereplőt sem: a kavalkádot elindító, Jászai Mari-díjas Csomós Lajos is ott van a toppon, először, mint kavaró, aztán mint kavarodott egyed, aki a végén már azt se sejti, hány a tíz. Nagy Robi, mint “férj”, zseniális. De az abszolút showt vivő alakítás Katkó Ferencé: a kicsit bugyuta, de végül táskát vívő egykori bokszoló arcát pont annyira verték szét, hogy fogalma se legyen arról, mibe keveredett – Katkó pedig gyönyörűen hozza az egyszerre bivalyerős, de agyban izomszegény figurát. Külön köszönet a jól “kitalált” tapsrendért.

A Lady Oscar nem kevesebbet vállalt, minthogy egy klasszikust dolgoz kicsit meg és át – jelentjük, hogy az operáció sikerült, és beteg is túlélte. Tökéletes nyáresti szórakozás volt a darab, még akkor is, ha Dr. Pool nem mondta benne, hogy HELLLLÓÓÓÓ!

A. Zs.