Bubó doktor rendelt – a gyerekek legnagyobb örömére

Doktor Bubóról sok mindent el lehet mondani (például, hogy a kígyó csak úgy rektor, ahogyan ő orvos), de azt nem, hogy egy szórakoztatótlan búbagoly.

Ursula belebetegszik Bubó Doktor iránt érzett vad, mámoros szerelmébe. Csőrmester és Teknőc Ernő próbálják ápolgatni Ursula piciny lelkét, de vesztükre ők is szerelembe esnek. Bárány Klotild özvegyként él, de fenekestül felfordul élete, rögtön három udvarlóra talál, közben pedig meg kell védeni az erdőt a környezetszennyezéstől.  Kalamajka, lázas szerelem, sok-sok humor, játék és jó zene! Tehát: Kérem a következőt!

Így volt zanzásítva a darab, ami olyan feledhetetlen karaktereknek adott új életet, mint a Csőrmester, Teknőc Ernő, Ursula, vagy az erdő minden olyan alfája, akik az erdő fel- és alfaja. A Kérem a következőt! magyar televíziós rajzfilmsorozat, amelyet a Pannónia Filmstúdió készített. Eredeti címe helyett a sorozatot gyakran Dr. Bubó néven említik, mivel főhőse egy bagoly orvos, aki az erdőlakó állatok bajait kezeli ki, többnyire kevés sikerrel. A sorozat alkotója Nepp József, aki Romhányi Józseffel együtt írta a forgatókönyvet és a dialógokat. A rajzfilmet Ternovszky Béla rendezte. A sorozat három évadból állt (mindhárom 13 epizódból), az első 1973-ban, a második 1974-ben és a harmadik 1982–83-ban készült.

Jelen sorok írója ezen a rajzfilmen nőtt fel, és sose feledi azt a részt, amikor egy szellem kísértette végig a körökerdő lakosságát. Komoly rémálmok okozta álmatlanságot hozott az az epizód – mindazon túl, hogy Romhányi volt az, aki (sorok írójának) rímekre (nem rémekre) adott kedvet, már írás-technikailag. Romhányi maga volt a zsenialitás, álljon itt most egy verse is: 

Jöjjön Romhányi József: Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba verse.

Születtem Dolhán, egy kutyán, tizenkettőben, Gezarol után.
Atyám paraszti sorban élt egy lobogós gatyán.
Anyám egy cipész vérét kicsikarva átment a kisiparba.
Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,
s a csípésem jelentősen viszketett.
Lakókutyám egy kis pulipintyó, mint jó suba betakart,
de többet akart ifjúi vágyam már tavaszra:
átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,
mely nemsoká a plébános ebe lett.
Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett.
A lelkem felkészült, s a tornácon, hol este a lelkész ült,
magam is reverendába bújtam, ám az új tan,
s a jámborság nem kötött le sokáig.
Megláttam másnap a szakácsnő bokáit,
fogtam magam s kiugrottam.
De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag.
Az örökös hagymaszag tönkretette a gyomrom,
és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom.
Nem maradtam egy estet sem, megszöktem a sekrestyésben,
aki velem a kocsmába tántorgott. Magához vett a kántor ott,
s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja?
– Ez a kis út nagy dráma a kántorné életében.
Én megértem!Így kerültem iskolába,
amit néhány diákban tisztességgel kijártam.
Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott,
de mivel az osztály sűrűn vakarózott,
szavamra, valamit mégiscsak szívhattam magamba!
Érettségi vizsgánkon én átmentem. Az elnökre.
Felnyögve kaparászott utánam, s bár az ízét utáltam,
mégis, pályám érdekében addig benne éldegéltem,
amíg a rég áhított fővárosba szállított.
Az elnök egy kis színésznőt szeretett.
Így kaptam szerepet az egyik színpadon.
De nem szerepeltem soha a színlapon,
mert atyám tanácsa mindig bennem marad:
“Sohase engedd kinyomni magad!”
Színésznőm illatos szoknyáján hintázva jártam a színházba.
Az öltöző pad alatt én is mindig jól kicsíptem magamat.
Ám az én művésznőm felelőtlen fruska,
ráerőszakolt egy színikritikusra.
Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem,
de rágós volt, fanyar, avas és vértelen,
ezért ugrottam át Önhöz néhány napra,
többi rajongómat inkább megváratva.
Csináljunk most együtt egy jó csípős darabot.
…S ezzel a bolha jól belém harapott.
Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan.
Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!
Veszítve karriert, nagy lakomát,
riadtan menekült az ablakon át.
Tovatűnt egy kóbor eben kutyagolva,
s lett, ami volt: kutyabolha.

Nos, itt a rímhányó Romhányi észrevehetően nem volt jelen, ezt viszont ellensúlyozta az, mennyire interaktívan bántak a szereplők a gyerekekkel. 

Bednai Natália Ursula szerepében vitte a sót – vérbeli komikáról beszélünk, aki nem volt rest alárendelni magát a kiskölöki logikának: kiszólt, beszólt, kérdezett és válaszolt a publikum összes kérdésére és reagálni sem átallt. Kaptunk egy Ursulát, aki megérte a pénzét – még akkor is, ha egy olyan rajzfilmszereplővel kellett kerülnie egy súlyba, akit nehéz überelni. Teknőc Ernő azaz Pallós Tibor szintén nem volt könnyű helyzetben, de tökéletesen hozta a lassú, mondván hebe és hurgya karaktert, akivel futni nehéz, de néha szót érteni is. És akkor essen pár szú a címszereplőről: Várfi Sándor doktor Bubója a kellő helyen volt vicces, komolyan hozta a komoly, de olykor tanácstalan orvosdoktor szerepét, akinek a józan esze és a szíve váltottak párviadalt – bár az esze benne a stációban olykor nem volt a helyén, újabb poénforgatagra adva lehetőséget.

A Bubó doktor rendel egy teljesen korrekt gyerekdarabnak bizonyult, és hogy a végén a kölkök még fényképeszkedni és tömegnyomulni is lemehettek a szereplőkkel, az már komoly fegyvertény. Beszél majd az utókor – kiről? Dr. Bubóról. 

A Zs.