Tombolt az erény Szarvason

A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház előadása kacagtatta a Vízi Színház nézőit.

Mit tehet egy férfi, ha lebukik? Márhogy mi a teendő akkor, ha megjelenik a szerető az illető otthonában, ahová amúgy a feleség hívta meg? Nyilván próbálja megúszni az egészet, ezért kitalál egy különös szituációt: a szeretőt az épp nála tartózkodó barátja feleségének állítja be, így okozva egy rakás bizarr és különös helyzetet. Kitűnő vígjátéki alap ez, nem egyszer használták már jól beváltan, de Jean de Létraz leghíresebb bohózata, a Tombol az erény messze kiemelkedik ebből a sorból. Ezzel a színművel ismerkedhettek a szarvasi Vízi Színház nézői a minap – és nem véletlen, hogy a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház előadása komoly sikert aratott. 

Még a legártatlanabbnak tűnő környékre sem lehet igaz Franciaországban, hogy unalmas lenne, hiába hiszi ezt Claudine, a szobalány és Legrande felügyelő, akik semmi másra nem vágynak, csak a párizsi életre, és valami szaftos, erkölcstelen bűn leleplezésére a Chauvinet-birtokon. Szerencséjükre a Primavera villa lakói hamarosan gyanús események sorával szolgálnak a füllentéstől kezdve a hamis személyazonosságon át a pénzügyi csalásig, nem beszélve a számtalan házasságtörési kísérletről, amely a legnagyobb kavarodást okozza a hétvége folyamán. Mire képes egy gyanakvó feleség, egy váratlan vendég, a gumi és hártyapapír nagyhatalom, Az elefánt és a kolibri, és Jules Latouche Bayeux-ből? Hogyan lesz a nőktől rettegő, meg nem értett költőből egyetlen éjszaka alatt a legnagyobb Casanova? És vajon hogy élik túl a már kissé ellaposodott házasságok ezt az őrült hétvégét?

Félreértés félreértés hátán, füllentés mellett füllentések hada: ez a Tombol az erény legnagyobb erőssége. Cseke Péter rendező kiváló érzékkel vezényli le ezeket a szituációkat, poén hátán poén ömlik a nézőkre. Nincs üresjárat, nincs mellébeszélés: minden a komédiát szolgálja, csetlések és botlások követik egymást szüntelen. Mindenki akar mindenkitől valamit: a féltékeny feleség egy bevallást, a szerető a férfit, a férfi nyugalmat abban, hogy így intézi a dolgait, a barát, hogy szabaduljon az egyre kínosabb helyzetből, a felügyelő meg a szobalány Párizst. A végén a szálak már annyira összekuszálódnak, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja magától bogozni – a végén persze minden rendbejön, és a második felvonásban már tényleg minden és minden megtörténik. 

A szereplők remekelnek, de minden bizonnyal kiemelkedik közülük Járai Máté Leonardja: Járai született komikus, nincs olyan labda, amit ne csapna le tökéletes érzékkel, láthatóan lubickol a szerepében. De mindenki hozza a kötelezőt: Fazekas Géza, Ferencz Bálint, Magyar Éva, Horváth Alexandra, Aradi Imre, és Szabó Dorottya mind ott vannak a szeren, és vérbeli profiként tartják a kezükben a gyeplőt és az egyre bonyolódó cselekményszálat. Tényleg semmi kivetnivaló nincs a játékukban, ahogy említettük, a poénözön takkra jön, kiváló ütemérzékkel dobják fel a darabot a csillagos égig, amit a szarvasi közönség hálásan fogadott. 

Nincs mit tenni, a franciául Moumou-ra keresztelt darab osztatlan sikert aratott, tökéletes nyári este kerekedett az előadásból.

A. Zs.