Szárba szökkent a Mandragóra a Vízi Színpadon
Pajzán vígjáték, hatalmas siker: ez volt az Art Színtér előadása Szarvason.
A közönséges mandragóra vagy közönséges szerencsegyökér (Mandragora officinarum) a burgonyavirágúak (Solanales) rendjébe és a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: kutyaalma, földialma, varázsgyökér, ördögalma.
Varázsgyökér: már a névből is láthatjuk, hogy nem is annyira közönséges zöldféléről beszélünk. Annak idején a népi hiedelem számos jótékony hatással látta el: az ógermánok látomáskeltő anyagnak és mágikus rontásokhoz használták, a középkorban elterjedt hit szerint a mandragóra bitófa alatt növekszik az akasztott ember írmagjából; ezért a növényt akasztófamanónak is hívták. Ha a gyökeret kihúzzák a földből, olyan szörnyű hangon kezd el sikoltozni, hogy akik meghallják, beleőrülnek vagy belehalnak.
Hogy a szerelem terén miben segít a mandragóra, arra ez a darab adott választ. Niccolò Machiavelli „A mandragóra” című reneszánsz színművét sokan az első modern európai jellemkomédiának tekintik, a szerző 1513-ban írta meg világhírű színművét – a szarvasi közönség ezt láthatta a minap. Mit ne mondjunk, a siker nem volt garantált, hiszen a darab ősrégi megoldásokkal operál, gyakorlatilag egy kései vásári komédia, archetipikus szereplőkkel: az ostoba gazdag, a minden hájjal megkent, csicseri ellenlábas, a szerelmes főhős, az erényes lány, sőt, még egy kobzos is megjelenik időről-időre, hogy összefoglalja az eseményeket. Minden megvan ebben az előadásban, aminek nem lenne szabad működnie 2023-ban, azonban, micsoda meglepetés: a vígjáték abszolút kiadta magát. Kacagtató volt, és könnyed, mint egy végig borozott nyári este egy tóparton.
De miről is van szó? Callimaco sikeres ifjú Párizsban, de a szíve, és a vágya visszahúzza szülővárosába, Firenzébe, ahol szerelme, Lucrezia él. A fiatal hölgy egy idős bankár felesége, erkölcsös életet él, el sem tudja képzelni, hogy megcsalja az urát. Niciának,a bankárnak azonban van egy nagy bánata: házassága Lucreziával gyermektelen. Ezt használja ki Ligurio, Callimaco barátja, aki segíteni akar neki megszerezni az asszonyt. Callimaco, barátja tanácsára párizsi orvosnak adja ki magát, aki ismeri a terméketlenség ellenszerét: a mandragóra-főzetet. Nicia lépre is megy, rendel a szerből, de szer használata nem egyszerű: az asszony, ha megissza, és utána hál valakivel, az első férfi egy órán belül meghal. Nicia nem tehet mást, mint Ligurio tanácsára keresni kezd egy ifjút, akit a felesége ágyába küldhet – ebből aztán számtalan bonyodalom támad, az erényes asszony hallani sem akar róla, de a sokat megélt anyja, Sostrata, és a korrupt gyóntatóatya rábeszélik a házasságtörésre. Már csak a megvalósítás van hátra…
Ez a darab – ahogy azt a leírásban is kifejtik – nem egy gyerekbarát matéria. Az a legnagyobb erénye, hogy közönséges is lehetett volna, tele van péniszpoénokkal és altesti humorral, ám ez valahogy (és ez a rendező, Kautzky Armand Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész legnagyobb találmánya) egy percig sem lesz közönséges. A legjobb szó talán az, hogy az előadás: „pajzán”. És ebbe a pajzánságba sok minden belefér – végig pengeélen táncol az alpáriság mellett, de sosem lép át egy bizonyos határt. És a szereplők végig profin élik meg és át a szöveget: Jerger Balázs Calimaccoja szertelenül vicces, végig maximális poénforráskönt pörög-forog a színpadon, Sáfár Mónika, mint az anyós, az örökké nagyvilági „Pofa be, mama!” telitalálat, de mindenki ott van a toppon: még talán Csuha Lajos Frátéját kell külön kiemelnünk, saját dalában olyan hévvel ropja, és énekli a strófát, hogy öröm nézni.
És ha már dalok: mekkora bátorság kell ahhoz, hogy az Americano-t, vagy akár a Piedone-filmek főcímzenéjét magyarítva adják elő a színpadon? Az ízig-vérig olasz nóták új szöveget kaptak, így egyszerre voltak ismerősek, mégis, teljesen a darabhoz szabva újak. Nagyon nagy találmány ez, járt is érte a taps.
A Mandragóra majd 500 éves színmű, a maga őrült tempójában mégis teljesen frissnek hatott. Óriási sikert könyvelhet el magának az Art Színtér – és teljesen megérdemelten.
A. Zs.
