Lélek a víz felett: ejtsünk pár szót az úgynevezett lélekről

Dr. Gőgh Edittel beszélgetett Pártai Lucia a Vízi Színház színpadán. Lélek nem maradt szárazon.

Mi a lélek? Fogalmunk sincs: pedig, ha beszélgetünk, gyakran lelkizünk, ha valaki megbánt minket, azt gyakran nevezzük lelketlennek, a szem a lélek tükre, sőt, ha valamiben elmerülünk, de úgy igazán, mondjuk, hogy lelkesek vagyunk. A magyar nyelv számtalan variációt kínál arra, hogy mi a lélek, mi magunk azonban ritkán vagyunk tisztában azzal, mi merre hány méter, ha erről van szó. 

Mert a lélek nem mérhető. Nincs mértékegysége egy egységnyi léleknek, nincs benne a periodikus rendszerben, mondják ugyan, hogy az emberi test 21 grammot veszít a halál után, ami akár lehetne a lélek is, ami elszáll belőlünk, de erre pont annyi tudományos bizonyíték van, mint arra, hogy a köröm és a haj tovább nől, amint a koporsóba kerülünk. (Ez amúgy komoly félreértés: nem a köröm meg a haj nő, hanem belőlünk távozik a víz, a halál után, ami azt eredményezi, hogy a köröm és a haj nagyobbnak TŰNIK.) 

A lélekről volt szó a minap a Vízi Színház színpadán. Egészen rendhagyó beszélgetés kerekedett Pártai Lucia műsorvezető, és dr. Gőgh Edit neurológus és pszichiáter között. Dr. Gőgh sok minden, csak nem a megszokott doktor – sok orvossal ellentétben ő láthatóan hisz valami felsőbb erőben, érti, hogy miért fecseg a felszín, s hallgat a mély. Nagyon komoly, és kicsit másmilyen tudással ismerkedhetett a közönség aznap: a főorvosnő nem úgy beszélt a becsípődésekről, mint egy hétköznapi orvos, nem mondta, hogy a tályog micsoda, hanem azzal foglalkozott, aminek elismert tudománya nincsen. Dr. Gőgh láthatóan hisz abban, hogy a fájdalom nem csak testi eredetű – amikor valamink fáj, annak a tudaton, az elismert orvostudományokon túli oka is van. A lelkünk is tud fájni, az pedig, hogy ennek testi tünetei vannak, csak egy része a nagy egésznek. 

Annyi mindenről esett szó, hogy tök jó, hogy az anyag visszanézhető a szarvasi tévécsatornán – beszélgettek a mai zajos világunkról, ahol nagyon nehéz csendben merengeni kicsit; szó esett a barátságok fontosságáról, a család, mint védőhaló fontosságáról, és arról, mekkora deficittel küzdünk ebben ma már; hangot adtak a lélekápolás fontosságáról – az, hogy ma egy ruha, vagy egy kocsi fontosabb, mint a mentális (lelki) egészség, dr. Gőgh szerint nagyon rossz utakra visz. „Hiszen mindannyian utazunk, és az utunk vagy felfelé, vagy lefelé tart. A lélek nem stagnál: a fel, vagy a le, ezek a lehetőségei vannak. Muszáj a jóra törekednünk – megismerni a jót a másik emberben, ablakot nyitni a humor által. Minden lélek egy másik lélek megismerésére vágyik – ha ez nem jön össze, rossz utat választottunk.”

Tanulságos este volt mindenki számára, aki megjelent. Lélekkutattunk – jelentsen ez bármit is. 

A. Zs.