Boldogság, gyere haza

Szalai Brenda és Kövesdi Kornélia a Békéscsabai Jókai Színház Színitanházában végzett/hamarosan végző fiatal színészek estjén joggal mondhatjuk: velünk volt a boldogság. 

“Fiatalság, bolondság” – Tudjátok, hogy van ez… A címválasztás telitalálat. Amit ígért, azt kaptuk, és ez nagyon jó volt.

Lendületes Mary Zsuzsa dallal robbant be Szalai Brenda a színpadra, és máris helyben vagyunk: “anyuskám, anyuskám, én szerelmes vagyok.”

Fiatalosan, szép énekhanggal, kiváló versmondással, jól összeválogatott, ismert, vagy kevésbé ismert szerelmes versekkel.

A wikipédia így határozza meg a szerelmet: “… mély és erős társas érzelem, amely által szorosan kötődik az ember valakihez. A szerelem fogalmát a különböző kultúrákban és társadalmi közegekben eltérő módokon határozzák meg.

Alapvetően férfi és nő között nemi vonzalmon alapuló erős lelki és testi vonzalom, amely főleg a szeretett személy iránti vágyakozásban, a hozzá való ragaszkodásban, az ő eszményítésében és az érte való odaadásban nyilvánul meg…

Az agy érzelmi változásaival foglalkozó neurobiológus szakemberek határozottan különválasztják a szerelem-érzetet és a két személy között létrejött társas kötődést. Az előbbi csak az emberre jellemző, míg az utóbbi az állatvilágban is megtalálható a párban vagy csapatban élő állatoknál. A két érzelem neurobiológiai alapjai is eltérnek egymástól ezért a tudományos publikációkban a szerelmi érzést megkülönböztetésül a “romantikus” jelzővel, tehát romantikus szerelmi érzés kifejezéssel jelölik. A tudomány jelenlegi álláspontja szerint az érzelmek hátterében egyértelműen idegi és neurokémiai okok és változások húzódnak meg.”

A költők, írók természetesen mást gondolnak erről a csodálatos érzésről. Hallhattunk, hogy “Mióta készülök, hogy elmondjam neked / szerelmem rejtett csillagrendszerét;

egy képben csak talán, s csupán a lényeget.”, vagy “Olyan bolond vagy / Szaladsz / Akár a reggeli szél / Még elüt valamelyik autó.” Mennyi-mennyi szeretet van ezekben a sorokban.

“ Sár. Sár és Gyűlölet van az alján / minden csillogó, nagy szerelemnek. / Most menj.

Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek / és ezért most itthagylak az úton. / Kedvesem. / Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha / találkozunk, talán újra kezdem. / Menj már.” Juhász Gyula, József Attila vagy Radnóti igencsak másként írt a szeretetről, szerelemről, mint a wikipédia. 

Nézzük, mi mindent  hallhattunk még ott több százan ezen az igen meleg nyári estén:

Ingemar Gustafson: Burokban / Nemes Nagy Ágnes: Szó / Weisz Dorka: Nyista / Túri Tímea: Zsoltár női hangokra / József Attila: Olyan bolond vagy / Luminița Mihai Cioabă: A cigánylány átka / Szabó T. Anna: Az otthon / B. Radó Lili: Tudd meg / Juhász Gyula: Anna örök / Cserháti Zsuzsa: Boldogság, gyere haza / Kontits Franciska: Már tudom / Radnóti Miklós: Szakítottunk / Juhász Gyula: Szerelem / Weöres Sándor: A két nem / Szabó Lőrinc: Szeretlek / Heltai Jenő: Háromtól hatig / Kemény Zsófi: Fejben / Kemény Zsófi: Közben ébredek / Karády Katalin: Holnap, ki tudja / Nagy Balázs Péter: Egy búvóhelyre vágyom / Radnóti Miklós: Tétova óda / Radnóti Miklós: Bájoló 

Szalai Brenda és Kövesdi Kornélia  – Puszinyuszi jár nektek ezért az estéért. Köszönjük.