Szállj, szállj sólyom szárnyán: Pintér Tibor lovasszínháza hozta el a Honfoglalást
Fergeteges rockopera a Vízi Színház színpadán – ezerrel dübörgött a ló rider.
A Koltay Gábor rendezte Honfoglalás című történelmi mozifilm alapján készült rockopera a rendező testvére, Koltay Gergely és zenésztársa, Szűts István alkotása. Színpadra állítása Pintér Tibor érdeme.
A történet végig vezet minket a vezérek vívódásain egészen a vérszerződés megpecsételéséig. A színpadon jelen van a félelem, a fájdalom és a szerelem is. A sok-sok harc és fájdalom, illetve a fáradságos, küzdelmekkel teli vándorlás után a magyarok hazaérkeznek a Kárpát-medencébe.
Mint megtudtuk, az előadás Mórahalmon 30 ló közreműködésével zajlik – és semmit nem von le az előadás minőségéből az, hogy itt négy szürke helyettesítette őket. Pintér Tibor nagy érdeme, hogy érti a közönséget, érti a saját maga teremtette műfajt. A lovasszínház nyilván az ő nagy találmánya, és az, hogy teltház köszöntötte a Honfoglalást Szarvason, bizonyítja, hogy a találmánya: nagy.
Aki látta a filmet (ki nem látta), annak a sztori nagy meglepetéseket nem okozott, de nem is a történet volt a lényeg, hanem a történet elmesélése, adaptálása a színpadra. Ebből a tekintetből is jár az ötös a Nemzeti Lovas Színháznak – nem voltak üresjáratok, nyers erő volt, ami a lovakból, és az azokat megülő színészekből áradt. A műfaj messze nem egyszerű (láthatóan a Vízi Színház színpada mindenre jó, ennek ellenére az egyik ló mintha kicsit csúszkált volna), és már csak ezért járt a vastaps.
A 29 éves Mohácsi Márk lóra termett, játékában nem volt semmi fals hang, és neki köszönhető az este egyik legkedvesebb pillanata is – már amennyiben köszönhető valakinek, hogy épp akkor lett 29 éves, és a színésztársai nem felejtik el a színpadon felköszönteni. Ki kell emelnünk azonban a szinte mindig tökéletes Papadimitriu Athina sámánját – ha valakiről elhisszük, hogy világok közt grasszál, akkor az ő. De alapvetően mindenki tudta a dolgát, tette a dolgát, és mindenki megdolgozott a második felvonás végi, komoly vastapsért.
Az előadás egyik nagy erénye még, hogy rendkívül közönségbarát. Gyerek legyen a talpán, aki nem akar egy lóval fényképezkedni – itt ezt is lehetett, a szünetben és az előadás után készséggel segítették fel segítők a pacik hátára a legkisebbeket, meg a nem annyira piciket is.
A Honfoglalás igazi történelmi tabló, amit talán másképp, más színházban ilyen erővel nem is lehetett volna a színpadra fordítani. A lónak ereje van, megjelenése fenséges, és ebből építkezett ez az előadás is. A színészek mind ennek az erőnek voltak alárendelve – és maximálisan kihasználták az ebből fakadó, plusz erőt.
Nagyon ritkán látni ennyire összeszedett, teljesen fegyelmezett előadást.
A Zs.
