Turóczky Katalin – Arany Tamás: Alice csodaországban

Csodaország valójában itt van körülöttünk, benne élünk, és ha megtanuljuk látni, és észrevenni a létezés mindennapi nagyszerűségét, kalandosságát, jobban megértjük önmagunkat, és a minket körülvevő világot.

Tövispataki Beáta rendezésében láthatták felnőttek és gyerekek (teljes teltházzal) a Szarvasi Vízi Színházban az Alice csodaországban című musicalt– meseoperát a Múzs- Art Színházi és Művészeti Műhely Egyesület előadásában.

„Lewis Carroll, a viktoriánus Anglia közismert írója, fizika és matematika professzora nem véletlenül lett világhírű. Könyve, az Alice Csodaországban méltán maradt mindmáig a gyerekek és a felnőttek kedvelt olvasmánya. Carroll emblematikus alakjai: a fehér Nyúl, aki örökös időzavarban rohan végig a mesén, a Kalapos és Április Bolondja játékos filozófiai vitái, a Szívkirálynő, akiben az éppen uralkodó Viktória királynőt figurázta ki, és maga Alice, aki hol parányira megy össze, hol óriásira nyúlik, és aki végül, mint kritikusan gondolkodó, bátor felnőtt keveredik ki a meséből, valamennyiünk kedvencei lettek és maradnak – így szólt a kedvcsináló.

A díszlet igazán csodaországot idéz (Faltis Alexandra, Zsadányi Hajnalka, Tövispataki Júlia, Szabó Tünde, Szalézi Szakgimnázium SZÁMALK hallgatóinak munkája). Míg várakozunk a kezdésre, van időnk szemlélődni, az előadás folyamán aztán kiderül, hogy nagyon jól szolgálja a történetet is. Szót kell ejtenünk a jelmezekről, szintén mesébe illők (Hajdu Bence, Muladi Klára, Siető Andrea fantáziáját dicséri).

Alice álmában belezuhan egy nyúlüregbe, és egy abszurd mesevilágba kerül, ahol furcsa szerzetekkel találkozik. Néhol megnő, összemegy, beszorul a Nyuszi házába, hernyókkal beszélget, őrültekkel teázik, krokettezik a Szív Királynővel, majd felébred álmából. Alíz (Kátai Kamilla) igazi kislány, szertelen, cserfes, mondhatnánk azt is, hogy kicsit nagyszájú, de nagyon jól áll neki. Élvezet nézni a játékát, hallani énekelni. De érvényes ez mindenkire, akit láthatunk a színpadon: a Fehér Nyúl (Berényi Dávid), aki folyamatosan időhiánnyal küzd (vagyunk így páran), Lőrincz Sándor (Fals Teknőst imádtam), Gyurity István (szegény hernyó! Mi is majd megsültünk a nézőtéren, gondolom, rajta sem maradt száraz hernyó-ruhája), Jánosi Ferenc, Endrődi Ágnes, Kováts Vera, Tövispataki Beáta, mindannyian kiváló játékukkal szórakoztattak bennünket. Csodálatosan működött az árnyjáték, a koreográfia remek! A gyerekek nem nyüzsögtek (ami pedig gyermekelőadáson gyakran előfordul), és a végén persze vastaps!

Csodaszép történet (Thuróczy Katalin), csodaszép játék, csodaszép zene (Arany Tamás), csodaszép koreográfia (Bódis László).

P.s.: külön köszönöm a rendezőnek, hogy nem láttunk „pakolómunkásokat” (tudom, hogy szükség van rájuk, de a cselekményt óhatatlanul megbontja egy civil megjelenése a színpadon) Nos, itt nem! Ha díszletet kellett kivinni, behozni, a díszítőt „beépítette” az előadásba. A paraván csak úgy besétált, a kendő kilobogott.