Az esőember

„- Mindenkinek van egy képzeletbeli barátja, az enyém Rain Man volt.

– De a képzeletbeli barátok elmennek, nem?”

Milyen jó, hogy ez a képzeletbeli barát nem ment el.

Charlie (Szalai Bence) igencsak arrogáns és magabiztos yuppie, a vállalkozások bajnoka, nem sokra tartja a körülötte élőket, csak arra jók, hogy megkapja tőlük, amit akar. Az sem tudja megváltoztatni, hogy rég nem látott apja meghal, bosszantja, hogy ez a tény elrontotta a hétvégéjét. Az viszont nagyon megrázza, hogy nem ő az örökös. A hivatalos ügyek intézése közben kiderül, hogy rá a kamaszkora óta áhított kocsit és a rózsabokrokat hagyta, a vagyont egy meg nem nevezett kapta. Nyomozása során eljut egy intézetbe, ahol kiderül, van egy bátyja, Raymond (Oberfrank Pál), aki autista. Kilopja hát az intézetből, hogy megkapja a vagyon felét, s megkezdődik közös utazásuk, amely során Charlie rájön, gyerekkorában ismerte testvérét, akit Esőembernek hívott. Ő volt az, aki segített átjutni a nehézségeken, de eddig azt hitte, csak képzelete szülte Rain Mant. Charlie kemény, önző szívébe lassan szeretet, empátia költözik, Susannal (Bori Réka) is rendezik kapcsolatukat, hiszen Charlie más ember lett az utazás végére. Hosszú, különleges utazás kezdődik, melynek során a furcsa, magába zárt lélek megnyitja öccse kérges szívét…

A filmet 1988-ban mutatták be Dustin Hoffman és Tom Cruise főszereplésével, Barry Levinston rendezésében, amely négy Oscar-t nyert a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb eredeti forgatókönyv és a legjobb főszereplő kategóriában. A filmből 2009-ben készült színházi adaptáció, amelyet Londonban állítottak színpadra. Szarvason a Veszprémi Petőfi Színház előadásában, Anger Zsolt rendezésében láthatta az igencsak szépszámú közönség.

Megható, szívbe markoló a történet. Az utolsó mondat elhangzása után másodpercekig halálos csend volt a nézőtéren, de utána persze vastaps. Teljesen megérdemelten. Tolerancia, elfogadás, magunkba nézés, és legfőképpen szeretet egy olyan ember iránt, aki zseni, aki rendszerben él, de más, mint a legtöbb ember. Csodálatos utazás volt, nemcsak a színpadon, hanem a nézőtéren is.

Oberfrank Pál Raymond szerepében a magába zárkózó, mégis nyitott, de a kapcsolatokra, az érintésre képtelen férfi alakját bravúrosan alakította.

Szalay Bence kiváló játékkal bemutatott Charlie-ja nagy utat járt be, megérezte Raymond különbözőségét, rájött, gyermekkorában ő segítette.  Raymonddal való kapcsolata ráébresztette arra is, hogy szereti Susant.

A díszlet Erdős Júlia Luca, a jelmezek Fekete Kata munkái.

 

 

„Már az olvasópróba alkalmával egyértelmű volt, hogy nagyon inspiráló a csapat – mondta Anger Zsolt rendező. – Nem otthon, az asztal mellett találom ki a dolgokat, mindig is szerettem az organikusan fejlődő munkát. Van néhány erős elképzelésem és alapgondolatom, amivel megérkezek egy-egy próbára, de hiszek abban, hogy kölcsönös inspiráció alapján tud igazán építkezni a darab, és együtt alakítjuk ki az előadást – hangoztatta a Jászai-díjas rendező.

– Dan Gordon Esőember című drámája valójában egy bulvár színdarab, bármennyire is másképp gondolunk rá előzetesen. Sok humorral és helyzetkomikummal operál a mű, amiből egy szórakoztató és egyben elgondolkodtató előadás lesz és nem csupán egy autista fiatalember története – vélekedett Anger Zsolt.

– Ami a főszereplőket illeti, Oberfrank Pállal már sokszor játszottam együtt, így biztosan állíthatom, hogy még nem volt hasonló szerepben. Szalay Bencével nem találkoztam korábban, de már az első olvasópróba alkalmával nagyon jó meglátásai voltak. Minden színész nyitottan áll a produkcióhoz – számolt be a próbán zajló folyamatokról.

Anger Zsolt szerint a szeretet különböző formáit mutatja be az Esőember, illetve rávilágít, miként söpörjük a szőnyeg alá múltunkat, miközben elfeledkezünk szembenézni önmagunkkal, de mindezt szórakoztatva és elgondolkodtató formában teszi.

Nagy örömmel fogadta a szerepet Szalay Bence, aki Charlie Babbitt formájában láthatunk a színpadon. – Nagyon régen láttam a filmet, de nem tervezem, hogy újranézem. Hatalmas ívet jár be a karakterem, fiatal színészként hatalmas lehetőség ez számomra. Meg akarom mutatni a színésztársaimnak, a rendezőnek, hogy van helyem ebben a produkcióban. Ez annak fényében különösen fontos számomra, hogy Anger Zsolt azzal kezdte az olvasópróbát, hogy már sokat hallott rólam, a Viszkis című film is tetszett neki, reméli, itt is jó leszek. Természetesen izgulok. Rengeteg lehetőség áll előttem ebben a szerepben, amiért nagyon hálás vagyok – nyilatkozott a fiatal színész.

– Az autista Raymond Babbitt (Oberfrank Pál) öccsét játszom a darabban. Sok családi problémát elfojtott magában az élete folyamán, majd jött egy újabb gyűlölt akadály. A történetben fokozatosan megszereti a testvérét és saját magát is jobban megismeri. Több közös van köztem és Charlies Babbitt között. Például én is folyamatosan halogatom a problémákat – árulta el Szalay Bence.

– A próbák alatt nagyon jókat beszélgettünk, mindenki mesélt valamit a saját életéből, ami kapcsolódik a darabhoz. Jó volt látni, hogy nem vagyunk egyedül. Megrázó egy közeli hozzátartozó elvesztése, azonban a saját tapasztalatom az, hogy az évek múlásával ez átalakul egy jó emlékké – vélekedett.

Szalay Bence azt mondta, Veszprém mindig is közel állt hozzá. – Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttünk a családdal Alsóörsön, ahonnan ide jöttünk moziba, vagy éppen cukrászdába. Már a Holt költők társasága alatt is jó érzés volt ide elvonulni, ha van időm, szívesen ismerkedem a várossal, vagy éppen szöveget tanulok későbbi forgatásokra.

– Sok új embert ismerhettem meg a darab kapcsán. Anger Zsolt 10 évvel ezelőtt rendezte már az Esőembert, bízom benne, hogy tudok valami újat mutatni ebben az előadásban. Úgy álltunk neki a próbáknak, hogy a sztori ma történik, így szeretnénk minél többet mondani a nézőknek. A dráma mellett megvan a humora is ennek a darabnak. Ez nem csupán egy autista férfi életéről szól, hanem betekintünk két ember nagyon bonyolult viszonyrendszerébe, ami velünk is bármikor megtörténhet.

Raymond Babbitt szerepét Oberfrank Pál, Jászai-díjas és Érdemes művész személyesíti meg. – Ez a történet kiválóan alkalmas arra, hogy az érzékenyítéssel foglalkozzunk. Végig kettősség kíséri a játékomat. Raymond nem akar a külső világ felé nyitni, ezzel párhuzamosan színészként jelen kell lennem az egész történetben – fogalmazott Oberfrank Pál, hozzátéve, nincs két egyforma autizmus, ezért is hagytam, hogy megszülessen, amit belül érzek. – Bízom benne, hogy szeretni fogják a nézők – egészítette ki gondolatát.”