Szente-Galambos-Juhász: Puskás, a musical
Szente-Galambos-Juhász: Puskás, a musical
A világ leghíresebb magyar embere, Puskás Ferenc pontosan 75 éve, 1945. augusztus 20-án játszott először a magyar labdarúgó válogatottban: a Magyarország-Ausztria mérkőzésen, amelyet 5-2-re nyertünk meg, az első válogatottbeli gólját is megszerezte!
Éppen 60 esztendővel ezelőtt, 1960. május 18-án pedig Puskás négy gólt lőtt a Real Madrid–Eintracht Frankfurt mérkőzésen, a Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) döntőjében: ennyi gólt azóta sem rúgott senki a BEK/BL döntők történetében!
A Puskás musical a legismertebb magyar ember – és, közvetve, minden idők egyik legnagyszerűbb futballcsapata, az Aranycsapat – történetét dolgozza fel és állít nekik méltó emléket! A musical 1937 és 1960 között játszódik, Puskás 10 éves korától, amikor először igazolja le a Kispest, a Real Madrid–Eintracht Frankfurt BEK-döntőig mutatja be a világ legnagyobb futballistájának életét.
A színdarab teljes egészében valós eseményeken nyugszik és hűen mutatja be a kort, amelyben játszódik. A musical szereplői – két figura, Klára és Vörös kivételével – mindannyian egykor élő, valóságos emberek, minden, amit a színdarabban tesznek, a valóságban is úgy történt.
A grandiózus látványelemekkel kísért produkciót 5000 néző előtt, a járványügyi helyzet miatt a jövő évben mutatják be, az előbemutatót a 22 színész, 60 táncos, 30 gyerekszínész, 20 dallal az Erkel Színház 700 négyzetméteres színpadán tartják augusztus 20-án.
Szereplők:
Puskás Ferenc Veréb Tamás
Hunyadvári Erzsébet, Puskás Ferenc felesége Kovács Gyopár
Bozsik József Fehér Tibor
Vörös elvtárs Chajnóczki Balázs
Klára Gubik Petra
Czibor Zoltán Pesák Ádám
Farkas Mihály Barabás Kiss Zoltán
Östreicher Emil Szerednyey Béla
Sebes Gusztáv Cseke Péter
Szepesi György Juhász Levente
Alfredo di Stefano Nagy Balázs
Bíró Margit, Puskás Ferenc édesanyja Náray Erika
id. Purczeld Ferenc, Puskás Ferenc édesapja Barát Attila
Grosics Gyula Angler Balázs
Kocsis Sándor Cseh Dávid Péter
Zakariás József Pásztor Ádám
Budai László Tarlós Ferenc
Lóránt Gyula Illés Zoltán
Hidegkuti Nándor Kenyeres Bendegúz
Buzánszky Jenő Lugosi Fábián
Lantos Mihály Kovács Péter
Gyermek Puskás Farkas Olivér
Gyermek Bozsik Vass Torda
Rikkancs Tóth Csanád
Puskás Anikó, Puskás Ferenc lánya Deim Lorina
Lány 1 Venczli Zóra
Lány 2 Kováts Vera
Lány 3 Balázs Zsófia
Titkárnő Pethő Dorottya
Szűcs Nándi bácsi, Rendőr 2 Károlyi Krisztián
Rendőr 1 Vecsei László
Gyerekek: Orbán Hunor, Ungár Nelli, Rátkay Ábel, Devecz Botond, Galambos Boróka, Révész Petra, Haffner-Varasdy János, Holló-Zsadányi Norman, Kállai Mihály, Kerekes Luca, Tüttő Viktória, Prinyi Sára, Molnár Mór, Holohan Keyla, Molnár Barnabás (Demeter Hunor helyett gyerek Lantos Mihály), Pőcze Petra, Szabó Száva Ágnes, Szabó Igor, Terék Simon, Varga Áron, Bede Zsófia
Tánckar:
Adler Judit, Bánki Renáta, Dunai Bettina, Eőry Mónika, Fekete Rebeka, Harmat Noémi, Kumli Dalma, Mikler Eszter, Nagy Kati, Nagy Lili, Nagy Sarolta, Ragcsák Patrícia, Rimár Izabella, Szabados Tímea, Takács Zsófia, Tóth Brigitta, Végh Katalin, Vincze Kitti, Zsitva Réka
Bóna Gábor , Deák Kristóf, Drahota Albert, Dzsupin Ádám, Horváth Ádám, Kator Bálint, Kazarján Deni, Kelemen Krisztián, Kindl Gábor, Kovács Mátyás, Köpösdi Ádám, Kuczora Ákos, Lakatos Zsolt, Nagy Csaba, Nyári Gergő, Ónodi Tibor, Szabó András, Szabó Bence, Száraz Dávid, Szénási Roland, Tóth Arnold
Kerekesszékes táncosok: Koselák Renáta, Molnár Zsolt
Artista: Földváry Balázs
Teqball: Busa Jonatán, Augusztin Norbert, László Attila, Kertész Róbert
A Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) Cheerleader csapata – Koreográfus: Kovácsik Rita
Díszlettervező: Rákay Tamás Jelmeztervező: Kovács Yvette Alida
Szövegíró: Galambos Attila Zeneszerző: Juhász Levente
Zenei vezető: Károly Katalin Koreográfus: Túri Lajos Péter
Rendezőasszisztens: Hűbér Tünde Koreográfus asszisztens: Németh Eszter
Ügyelő: Sipos Richárd, Zemlényi Mihály Műszaki vezető: Szvatek Péter
Színpadmester: Steiner Gábor Produkciós asszisztensek: Huszti Szilvia, Bánki Beatrix
Kommunikációs vezető: dr. Boros Norina Művészeti titkár: Láposi Réka
Produkciós vezető: Huszár Márta Kreatív tanácsadó: Radnai Péter
Producer: Szabó László
Rendező: Szente Vajk
PUSKÁS FERENC (1927–2006)
A valaha élt legismertebb és legnépszerűbb magyar ember Budapesten született, 1927. április 1-jén. A család az elsőszülött gyermek érkezését követően Kispestre költözött, ahol az édesapa, idősebb Purczeld Ferenc állást és labdarúgóként félprofi szerződést kapott a várostól. Öcsiék közvetlenül a pálya mellett laktak a szerény szoba-konyhás szolgálati lakások egyikében. A szomszédban nevelkedett a másfél évvel idősebb Bozsik József, aki később a Kispestben és a válogatottban is együtt emelkedett Puskással a világhírig. A helyi fiúk környékbeli grundokon rúgták naphosszat a saját készítésű rongylabdát, közülük a legügyesebbek – köztük a kis Puskás – a Kispest kölyökcsapatában pallérozódtak tovább, jórészt Puskás papa irányításával. Annyira szerették a játékot, hogy még a világháború idején is mindent megtettek azért, hogy a különféle leventebajnokságokban futballozhassanak – holott már megbénult a sportélet az ország nagy részén. Öcsi 1943-ban, tizenhat évesen bemutatkozott a Kispest NB I-es felnőtt csapatában, s a háború után meghívást kapott az újra összeálló válogatottba is. Már húsz-huszonkét évesen megkísérelték elcsábítani a nyugati sztárklubok, ő azonban annyira erősen kötődött Kispesthez, hogy eszébe sem jutott külföldre költözni. Puskás maradt, a válogatott Helsinkibe utazott: 1952-ben olimpiai bajnoki címet nyert a magyar együttes, amelynek immár Puskás Ferenc volt a csapatkapitánya. A következő évben az olaszok legyőzésével Magyarország megnyerte az Európa-bajnokság elődjét, majd „Az évszázad mérkőzésének” kikiáltott rangadón legyőzte az otthonában addig veretlen angol válogatottat. A csapat sorra nyerte a meccseit ezt követően is, egészen az 1954-es világbajnokság döntőjéig, ahol váratlanul, és rendkívül balszerencsés módon vereséget szenvedett Nyugat-Németországtól, így Puskás nem a világbajnoki trófeát, hanem „csak” az ezüstérmet vehette át a FIFA elnökétől Bernben. Puskás Ferenc 1950-ben esküdött örök hűséget feleségének, az akkor tizennyolc esztendős Hunyadvári Erzsébetnek. Egyetlen leányuk, Anikó 1952-ben született Budapesten, majd szüleivel együtt 1956-ban elhagyta az országot. A válogatott az elveszített vb-döntő után magához tért, és Puskás vezérletével újabb ragyogó sikereket aratott. A 1956-os forradalom viszont mindent megváltoztatott, de amikor november végén Öcsi és a többi Honvéd-játékos elhagyta az országot, még nem gondolták, hogy néhányan közülük évtizedekig nem térnek majd haza. A forradalom bukása, és a hazai sportvezetés rugalmatlansága, irigysége – no és a csábító nyugati lehetőségek – az Aranycsapat több világsztárját is arra az igen nehéz döntésre késztették: ne térjenek haza, próbáljanak külföldön szerencsét. Puskás Ferenc Bécsben és Olaszországban vészelte át a FIFA eltiltásával, a családtagok veszélyes kijuttatásával és csalódásokkal járó bizonytalan időszakot, majd mindenkit meglepve szerződést kapott a Real Madridtól, a korszak első számú csapatától. Harmincegy évesen újra megfeszítette minden erejét, leadott tizennyolc kilogramm súlyfelesleget, és a kezdeti nehézségek ellenére helyet követelt magának a világklasszisokkal teli Real Madridban. Az pedig szinte hihetetlen, hogy csaknem tíz évig tudott még a világ élvonalában maradni Európa legsikeresebb klubjának szupersztárjaként. A magyar válogatottban a korszak politikai dogmáinak megfelelően soha többet nem szerepelhetett, ám 85 mérkőzésen lőtt 84 gólja így is máig világcsúcs. Elképesztő gólrekordjait a Madridnál újabb megdönthetetlen csúcsok követték: az 1960-as Bajnokok Ligája-döntőn négyszer, az 1962-es fináléban háromszor volt eredményes, Magyarország után Spanyolországban is négyszer nyert gólkirályi címet, s az összesített teljesítményt nézve minden idők legsikeresebb góllövője lett – és maradt az a mai napig. Az Öcsiből „Panchóvá” lett kedvenc edzőként körbejárta a földgolyót: dolgozott valamennyi kontinensen, játékosai mindenütt rajongtak érte, s bemutatkoznia sehol sem volt szükséges. Legnagyobb sikerét a görög Panathinaikosszal érte el, a szinte amatőr csapattal 1971-ben bejutott a Bajnokok Ligája (BEK) döntőjébe, ahol csak a kor kiemelkedő együttesén, az Ajaxon nem sikerült felülkerekednie játékosainak. Pályája végén hazatért a demokratizálódó Magyarországra, négy mérkőzésre afféle erkölcsi elégtétel gyanánt a válogatott szövetségi kapitányi tisztségét is ellátta, majd évekig képviselte az MLSZ-t és a magyar kormányt különféle nemzetközi delegációk vezetőjeként, tagjaként. Egészsége azonban hamarosan megromlott, az Alzheimer-kór speciális fajtája támadta meg, és 2000-től folyamatos kórházi kezelésre szorult. Sorban vizitáltak nála a külföldi hírességek, legfigyelmesebb ápolásáért mindenki mindent megtett, de annyit persze senki, mint a felesége, aki éveken át minden nap ott ült a betegágya mellett, feladva azt is, hogy időnként Spanyolországba repüljön meglátogatni az unokákat és dédunokákat. Még a Real Madrid is eljött Budapestre, hogy fellépjen egy gálameccsen, és így tisztelegjen a klubikonja előtt. A Nemzet Sportolója, a magyarság huszadik századi szimbóluma volt Puskás Ferenc, aki 2006. november 17-én távozott el közülünk, hogy – ahogy ő mondta – csatlakozzon odafönn a többiekhez, a mennyei válogatotthoz. A legendás Schlosser Imre kedvéért kihúzódik a balszélre is, ha beveszik a csapatba, tréfálkozott egy nyilatkozatában. Valószínűbb azonban, hogy ezt a többiek nem engednék meg: Puskásnak ott is jár a tízes mez, és a csapatkapitányi karszalag, mert ő Magyarország örökös kapitánya… És a világ futballrajongóinak kedvence.