Ahol a mese életre kelt – Mesefészek Soós Emőkével 

Mesével, énekkel és közös muzsikálással varázsolta el közönségét Soós Emőke mesemondó a Szarvasi Vízi Színházban A Mesefészek-ben gyerekek és felnőttek együtt merülhettek el a magyar népmese különleges világában, ahol a jó mindig reményt ad, az igazság pedig végül utat talál.

Ráduly Jánosra emlékezve elsőként a Tréfás mesét osztotta meg előadónk a közönséggel, majd Elek apó történetéből, a Csúf királyfi és a szépséges királylány esetét is meghallgathatták a jelenlévők.

Soós Emőke nem egyszerűen történeteket mond. Élőszavas mesemondásával olyan világot teremt, amelyben a közönség maga is részese lehet a kalandoknak. Ízes, székelyes kiejtése, játékossága és közvetlensége hamar magával ragadja a nézőket. A díszlet, kellékek és technikai trükkök nélküli mesélés különleges koncentrációt kíván az előadótól, ám ezen az estén erre aligha lehetett panasz: gyerek és felnőtt egyaránt figyelemmel követte a történetek minden fordulatát.

A mesék mellett fontos szerepet kapott az ének is. Soós Emőke korábban úgy fogalmazott: „A népmese és a népdal olyan egymás mellett, mint Isten szava az orgona mellett a templomban.” A vízi színház közönsége ezen az estén maga is megtapasztalhatta, milyen ereje van annak, amikor a mese és az ének együtt szól.

Az előadás végén aztán egy dobozból egymás után kerültek elő a különféle hangszerek. A gyerekek szabadon válogathattak közülük, és pillanatok alatt valóságos kis zenekar alakult a színpadon. A közös muzsikálást vidám éneklés kísérte, többek között az „Eltörött a kávéscsésze, megmaradt a tál…” kezdetű dallal.

A közös zenélés azonban nem jelentette az este végét. Amikor a nézők elindultak hazafelé, a Vízi Színház előtti tér még sokáig gyerekhangoktól volt hangos. Egy csapatnyi gyermek együtt énekelte: „Gólya, gólya, gólyamadár…” – mintha a mesebeli világ egy kis darabját magukkal vitték volna az éjszakába.

Soós Emőke számára a népmese nem pusztán szórakozás. Meggyőződése, hogy a régi történetek az elődök üzeneteit hordozzák, és a mai embernek is segítséget adhatnak az eligazodásban. A mesékben a rest szorgalomra, a bátortalan bátorságra, a szegény a tettrekészségre, a gazdag pedig irgalmasságra találhat példát. A mese olyan világot kínál, amelyben a jó és az igazság végül győzedelmeskedik.

Ezért is különösen fontos, hogy a népmese ne csak a gyermekekhez szóljon. Bár napjainkban elsősorban a gyerekek világában él, a felnőtteknek is szükségük lehet arra a lelki feltöltődésre, amelyet egy-egy jó történet adhat.

„A testünket feltöltjük jó töltöttkáposztával, de a lelkünkről is kell gondoskodni. A mese s az ének pedig épp a lelket táplálja” – ezekkel a gondolatokkal búcsúzott közönségétől Soós Emőke.

A Mesefészek estje pedig bizonyította: a mese valóban közösséget teremt. A történetekből nevetés, az énekből közös élmény, a muzsikából pedig együtt zenélő közösség született. És amikor az este végén a gyerekek éneke betöltötte a Vízi Színház előtti teret, talán éppen az történt, amire a mesék mindig is tanítanak: a fény egy kicsit tovább világított.

SzJ