Zene a víz fölött – Bárhol lehet

Fiatalos lendület, versek, dalok és egy személyes világvallomás a Szarvasi Vízi Színházban

A Szarvasi Vízi Színház időről időre lehetőséget ad fiatal színészeknek, előadóművészeknek, hogy megmutassák tehetségüket, kipróbálják magukat, és saját gondolataikkal, művészi látásmódjukkal lépjenek a közönség elé. Ez a nyitottság nagyon is helyénvaló: egy fiatal művész számára felbecsülhetetlen érték, ha valódi színpadon, valódi közönség előtt szólalhat meg. A „Zene a víz fölött – Bárhol lehet” című zenés versest is ilyen alkalom volt, amelyen Papp Barbara és Gál Csaba közös produkciója kellemes, tartalmas és kifejezetten élvezetes estét kínált a nézőknek.

A „Bárhol lehet” különlegessége mindenekelőtt személyességében rejlett. Az összeállítást Papp Barbara készítette, a koncepció kialakításában pedig elsősorban Lackfi János istenes versei inspirálták. de az elhangzott dalok is meghatározóak voltak. Így alakult ki az a tizenegy állomásból álló, gondolatokkal és érzésekkel teli est, amely mintegy fiókokba rendezve járta körül az emberi lét legfontosabb tapasztalatait.

Az „isteni kegyelem”, az „isteni áldás”, a kapcsolódás, a szerelem, a nehézség, a vágyakozás, a játékosság, az üresség és magány, a nosztalgia és emlékezés, a búcsú és veszteség, végül pedig az egységélmény és a remény mind egy-egy külön világot jelentettek. A különböző költők versei és a sokféle zenei világ egymás mellé helyezve mégis egységes egészet alkottak.

Lackfi János, Juhász Gyula, Tóth Krisztina, Simon Márton, Tisza Kata és Aranyosi Ervin versei mellett olyan dalok szólaltak meg, amelyek több generáció számára is ismerősen csenghetnek: Edith Piaf, Adele, Rúzsa Magdi, Palya Bea, a Kiscsillag, a Bajdázó, az Alagsor, a Macskák esernyővel és a Gypo Circus szerzeményei egyaránt helyet kaptak az esten.

Papp Barbara nem egyszerűen elénekelte ezeket a dalokat, és nem csupán elmondta a verseket. Megmutatta, hogyan látja ő a világot. A fiatalos lendület, a felszabadultság és a játékosság éppúgy jelen volt az előadásában, mint az elmélyültebb, érzékeny pillanatok. Ragyogó énekhangja természetesen uralta a teret, ugyanakkor nem vált öncélúvá: a dalok minden esetben az adott gondolatot, érzést erősítették.

A produkció egyik nagy erénye éppen az volt, hogy nem akart mindent megmagyarázni. Inkább érzéseket és gondolatokat kínált a nézőknek, amelyekhez mindenki hozzátehette a maga történetét. A szerelemről, a veszteségről, a vágyakozásról vagy éppen a magányról ugyanis mindenkinek van saját élménye. A „fiókok” így lassan kinyíltak, és a színpadon megjelenő történetek könnyen személyessé válhattak a nézőtéren ülők számára is.

Ebben fontos szerepe volt Gál Csaba hozzáértő közreműködésének is. A zenei kíséret biztos hátteret adott Papp Barbara előadásának, miközben a vers és a dal folyamatos párbeszédben maradt egymással.

A Vízi Színház különleges atmoszférája tovább erősítette az est hangulatát. A víz fölött megszólaló zene és vers, a nyári este és a nézők figyelme olyan közeget teremtett, amelyben könnyű volt elmerülni a produkció világában. A közönség pedig hálásan fogadta a fiatal előadó lendületes és őszinte bemutatkozását.

A „Bárhol lehet” végső üzenete talán éppen az, hogy bárhol lehet kapcsolódni, szeretni, emlékezni, játszani, elveszíteni és újra remélni – és bárhol lehet színpadot teremteni egy fiatal művész számára is. A Szarvasi Vízi Színház ezúttal is jól élt azzal a lehetőséggel, hogy teret adott egy pályája elején járó tehetségnek.

Papp Barbara pedig élt a lehetőséggel. Ragyogó hanggal, felszabadultan, őszintén és sok-sok fiatalos energiával. A közönség számára pedig mindebből egy igazán kellemes, emlékezetes nyári este született – zene a víz fölött, versek között, bárhol.

SzJ