Mici néni új életre kelt a Szarvasi Vízi Színházban

Zenével, humorral és sok-sok félreértéssel érkezett Szarvasra Hámos György és Ruttkay Zsófia népszerű története, a Mici néni két élete. A Szolnoki Szigligeti Színház előadását szépszámban megjelent közönség láthatta a Szarvasi Vízi Színház színpadán. A zenés vígjáték egyszerre idézte meg egy letűnt korszak hangulatát és bizonyította, hogy a jó humor, az emberi esendőség és a szerelem története ma is működik.

Kevés olyan magyar vígjáték akad, amelynek története ennyire szorosan összefonódott a magyar színház- és filmtörténettel, mint a Mici néni két élete. A darab alapjául Hámos György története szolgál, amelyet a nagysikerű, 1962-ben bemutatott film tett országosan ismertté. A Mici nénit alakító Tolnay Klári, valamint a film további kiváló színészei olyan emlékezetes figurákat teremtettek, amelyek generációk számára váltak ismerőssé.

A történet azonban nem csupán egy régi film emléke. Az elmúlt évtizedekben több színpadi feldolgozásban is újra és újra megtalálta a helyét. Ez nem véletlen: az alaphelyzet ma is hálás színpadi alapanyag. Egy fiatal pár és egy idős hölgy eltartási szerződést kötnek, a fiatalok pedig beköltöznek Mici néni lakásába. Amit azonban egyik fél sem sejt, hogy a békésnek induló együttélés hamarosan különös titkok és félreértések színterévé válik.

Mici néni ugyanis nem egyszerűen egy idős asszony. Hajdan ünnepelt színésznő volt, és úgy tűnik, a színpad világa és az élet örömei iránti fogékonysága mit sem változott. Amikor titkos udvarlója akad, máris megjelenik a bonyodalmak egyik forrása. Eközben a fiatal pár is komoly titkot őriz: gyermeket várnak, ám nem merik ezt bevallani. A szereplők tehát szinte folyamatosan kerülgetik az igazságot, és miközben egyikük sem akar rosszat, a kegyesnek szánt hazugságok egyre nagyobb zűrzavart okoznak.

A Szolnoki Szigligeti Színház társulatára készült új zenés változatban a rendező, Lendvai Zoltán olyan előadást állított színpadra, amely nem akarja megtagadni a történet hagyományait, ugyanakkor friss színházi formában kínálja azt a mai közönségnek. A zenés vígjátéki forma különösen alkalmas arra, hogy a történet sodrását, a helyzetkomikumot és a szereplők érzelmi hullámzását egyszerre mutassa meg.

A szarvasi előadás egyik legnagyobb erénye éppen az volt, hogy a közönség könnyen kapcsolatot talált a szereplőkkel. A történetben mindenki szeretne valamit: biztonságot, szerelmet, elfogadást vagy egyszerűen csak egy kis boldogságot. Csakhogy a célok eléréséhez vezető út tele van félreértésekkel. A néző pedig kívülről szemlélheti ezt a kusza helyzetet, és pontosan ettől válik igazán szórakoztatóvá.

Gombos Judit Hangay Mici szerepében egy olyan asszonyt formált meg, akiben egyszerre van jelen az életkorával járó tapasztalat, a hajdani színésznő öntudata és a szerelemre való, korántsem kihunyt igény. Mici néni figurája azért is szerethető, mert a történet nem sajnálatot akar kelteni iránta. Éppen ellenkezőleg: azt üzeni, hogy az élet örömeihez nem jár le a szavatossági idő.

Molnár László Gál Alfrédként, valamint Sárvári Diána Juliskaként a fiatalabb generáció képviselői, akiknek története a darab másik fontos szálát adja. Az ő titkolózásuk, bizonytalanságuk és a váratlanul érkező gyermek híre tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerű helyzetet.

A további szerepekben Lugosi Claudia, Dósa Mátyás, Pertics Villő, Kertész Marcella Jászai Mari-díjas, Molnár Nikolett Jászai Mari-díjas, Mészáros István, Zelei Gábor, Vándor Attila, Polgár Kristóf, Horváth György, Ónodi Gábor, Tárnai Attila és Cseke Lilla Csenge lépett színpadra. A sokszereplős előadásban több színész több karaktert is megformál, ami önmagában is számos komikus helyzetet teremtett.

A zenés jelleget a táncosok – Bencsik Gergő, Besenyi Anna, Besenyi Adél, Kinczel József, Kropf Minea és Sándor Szilvi – is erősítették. A koreográfiát Bóbis László készítette, a látványvilágért Túri Erzsébet díszlettervező és Kárpáti Enikő jelmeztervező felelt. A díszlet és a jelmezek egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a történet sajátos, kissé nosztalgikus világa életre keljen.

Egy történet, amely nem akar megöregedni

A Mici néni két élete különleges helyet foglal el a magyar könnyű színházi hagyományban. A történet egyik fontos üzenete, hogy az ember életének különböző korszakai nem feltétlenül zárják le egymást. Az idősödés nem jelenti azt, hogy valaki lemond a szerelemről, a társaságról vagy arról, hogy újra fontosnak és kívánatosnak érezze magát.

Éppen ezért a történet ma is képes megszólítani a közönséget. Miközben a cselekmény számos eleme egy korábbi korszak életviszonyait idézi, az alapvető emberi helyzetek – a féltés, a titkolózás, a szerelem, a családalapítás, az egymás iránti bizalom és a magánytól való félelem – időtlenek.

A szarvasi előadás során pedig mindez különösen jól érvényesült. A Vízi Színház sajátos környezete, a nyári este hangulata és a szépszámban összegyűlt közönség együtt olyan atmoszférát teremtett, amelyben a klasszikus történet könnyedén megtalálta a helyét.

A Mici néni két élete végső soron nem akar mást, mint amire a jó vígjátékok mindig is törekedtek: nevettetni, miközben egy kicsit magunkra is ismerünk a szereplőkben. Mert valamennyien őrzünk titkokat, valamennyien félünk olykor kimondani az igazat, és talán valamennyien szeretnénk hinni abban, hogy az élet tartogat még számunkra egy második esélyt.

Mici néni pedig pontosan ezt mutatja meg: lehet az életnek nemcsak egy, hanem akár két – vagy több – élete is.

SzJ