Jávor Pali utolsó mulatása – emlékezés a magyar film legendájára

Az előadás kezdete előtt az időjárás komolyan próbára tette a közönséget és a fellépőket egyaránt. Az egyre erősödő szemerkélő eső láttán sokan aggódva figyelték az eget, vajon meg lehet-e tartani az előadást. A nézők azonban nem adták fel, kitartóan vártak, a színészek pedig úgy döntöttek, hogy néhány esőcsepp nem akadályozhatja meg őket abban, hogy színpadra lépjenek. Az előadás elkezdődött, az eső lassan meggondolta magát, és mintha tiszteletét tette volna a nagy színész emléke előtt, elállt. A közönség kitartása bőségesen megtérült, hiszen egy kiváló, emlékezetes produkció részese lehetett.

A Magyarországi Szerb Színház előadása, a Jávor Pali utolsó mulatása különleges időutazásra hívta a nézőket. A darab 1959 augusztusában, a Városmajori Kórház udvarán játszódik. Muzsikus cigányok gyűlnek össze egy beteg társuk ablaka alatt, hogy zenéjükkel enyhítsék szenvedéseit. Ebbe a meghitt, egyszerre szomorkás és életigenlő hangulatba érkezik meg váratlanul a magyar film egyik legnagyobb csillaga, Jávor Pál. A színészlegenda mulatni szeretne még egyszer, utoljára. Közben pedig elmeséli életének történetét azoknak, akiket mindig is bizalmasainak tekintett: a cigányzenészeknek.

A címszerepben Benkő Péter kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes művész nyújtott rendkívül hiteles és megrendítő alakítást. Nem egyszerűen eljátszotta Jávor Pált, hanem szinte életre keltette őt a közönség előtt. Kiválóan érzékeltette a népszerű színész sármját, humorát, életigenlését, ugyanakkor fájdalmait és csalódásait is. Játékát nagyszerűen egészítette ki Suki István prímás és Rusz Milán harmonikás zenész, akik nem csupán kísérői, hanem szerves résztvevői voltak az előadásnak.

A darab során megismerhettük Jávor Pál életének legfontosabb állomásait. Megtudhattuk, milyen családból származott, hogyan talált rá a színészetre, és miként vált a két világháború közötti Magyarország legnépszerűbb filmszínészévé. A közönség előtt megelevenedett a fiatal, tehetséges színész útja, aki rendkívüli karizmájával és természetes játékával hamar a közönség kedvencévé vált.

Jávor Pál 1902-ben született Aradon. Fiatalkora korántsem volt könnyű, de elszántsága és tehetsége segítette előre. A színészi pályán fokozatosan emelkedett egyre magasabbra, mígnem a harmincas évek magyar filmgyártásának egyik legnagyobb sztárjává vált. Filmjeit milliók nézték, elegáns megjelenése, férfias kisugárzása és utánozhatatlan hangja pedig fogalommá tette nevét. Olyan korszak meghatározó alakja lett, amelyet ma a magyar film egyik aranykoraként tartunk számon.

Életét azonban nemcsak sikerek kísérték. A történelem viharai őt sem kerülték el. Az előadás érzékletesen mutatta be, hogyan került szembe a diktatúrákkal és az önkénnyel. Jávor nyíltan vállalta véleményét, és nem félt kiállni az üldözöttek mellett. Emiatt a második világháború idején konfliktusba került a hatalommal, letartóztatták, majd koncentrációs táborba hurcolták. A háború borzalmai mély nyomot hagytak benne, mégis megőrizte emberségét és hitét.

A háború után külföldre emigrált. Az Egyesült Államokban próbált új életet kezdeni, és bár Hollywood világa fogadta, soha nem tudta igazán pótolni számára a hazát. A magyar nyelv, a magyar közönség és a magyar színpad hiánya végigkísérte emigrációs éveit. Honvágya egyre erősebb lett, végül visszatért Magyarországra, ahol szeretettel fogadták, bár egészsége már megromlott.

A darab egyik legnagyobb erénye, hogy nem csupán a híres színészt mutatja be, hanem az embert is. A férjet, aki mélyen szerette feleségét. A hazafit, aki nehéz időkben is kitartott meggyőződése mellett. A művészt, aki egész életében a szabadságot és az emberi méltóságot kereste. A történeteket humor, önirónia, meghatottság és bölcsesség szövi át.

Az előadás különleges hangulatát nagyban emelte a zene. A jól ismert dalok – a Húzd rá cigány, a Vén cigány, a Honvéd banda szól a Stefánián, a Lehajtanám bús fejemet, A pénzemet én már mind elmulatom és a Kossuth Lajos azt üzente – nem egyszerű betétdalok voltak, hanem az emlékek és érzelmek hordozói. A muzsika egyszerre idézte fel a régi kávéházak világát, a magyar film hőskorát és egy letűnt korszak hangulatát.

Rusz Milán író-rendező érzékenyen és szeretettel nyúlt a témához. Olyan előadást alkotott, amely egyszerre szórakoztató, megható és elgondolkodtató. A néző nemcsak egy legendás művész életútját ismeri meg, hanem egy egész történelmi korszakot is, amelynek Jávor Pál egyszerre volt tanúja, elszenvedője és alakítója.

A közönség egy kivételes este részese lehetett. Az esővel dacoló nézők végül nemcsak egy színházi előadást láthattak, hanem találkozhattak a magyar színjátszás és filmgyártás egyik legnagyobb alakjának emlékével. A Jávor Pali utolsó mulatása méltó tisztelgés egy legendás művész előtt, aki élete végéig szeretett, imádkozott és – ahogy a darab is megmutatta – mulatott, mulatott, mulatott.

SzJ