Öt előadás, amit nagyon várunk a Körös fölé

Fagyi a Szeparéban, popcorn az utcai árustól, aztán egy felejthetetlen előadás: jön, jön, meg sem áll a Szarvasi Vízi Színház második felvonása. Mondjuk, mely truppokat várjuk tűkön ülve. Ez itt az!

Robin Hood (augusztus 5., péntek 20,30 óra)

Kovács Áron, mint Robin Hood, well, not my cup of Kevin Costner, not at all, vagy legalábbis elnyomtunk egy álmos mosolyt a szereposztás eme különös téridő anomáliája kapcsán, de, de, DE tettük ám ezt már tavaly is: pont a Monte Christo előtt, amiről nem hittük el, hogy lehet jó. Aztán meg mint ereszről leszédült fecskék lestünk, hogy ez meg így hogy lehet. Hogy lehet, hogy ez működik. Ráadásul a jelzett man in tights-feldolgozást maga Szomor György (és Miklós Tibor) követte el… meglátjuk, lesz-e újabb csuda, és áll-leesés. Mi nagyon vágyunk arra, hogy Nottingham bíráját rettenetesen szájon vágja végre valaki, két durva ária alatt.

Dan Gordon: Esőember (augusztus 6., szombat 20,30 óra)

A szeretetnek végtelen számú különböző formája létezik, és egyik sem mentes a nehézségektől. Az Esőember című történet hőse tipikus „korunk gyermeke”, egy arrogáns és magabiztos yuppie, a vállalkozások bajnoka, aki a körülötte élőket csupán mozaikként illeszti az üzleti tervek és kitűzött célok közé. Az sem tudja megváltoztatni, hogy rég nem látott apja meghal; viszont megrázza a tény, hogy nem ő az örökös. Vajon ki lehet az? Ki örökölte a dollármilliókat? Az illető egy zárt intézetben él, egy autista zseni, aki nem más, mint saját testvérbátyja, akinek a létezéséről eddig fogalma sem volt. Hosszú, különleges utazás kezdődik, melynek során a furcsa, magába zárt lélek megnyitja öccse kérges szívét… és igen, nagyon félünk attól, hogy az előadás esetleg pontról-fokra követi a jól ismert Barry Levinson-mozi receptjét (A GATYA AZ GATYA!), de reméljük, azért a Veszprémi Színház vendégelőadása képes lesz elemelni magát a nagy eredetitől. A főszerepben Oberfrank Pál (helló, Harold Crick!), és Szalay Bence, hajrá, uraim.

Monte Christo Grófja (augusztus 11-12-13, 20,30 óra)

Most persze jót mondunk, de tavaly óta, mikor mi magunk elsőképp láttuk a legtökössebb bosszúmusicalt evör, azóta az üvölt a kocsiban, hogy FORDUUUULT A KOOOOCKAAAAAAAAA!!!! Imádjuk, amit Szomor művészember ebből a sztoriból kihozni volt képes. Tipikusan a nem kéne működnie – de működik kategória.

A fiatal Edmond Dantest a menyegzőjéről viszik el a rendőrök egy feljelentés alapján. If várának börtönébe kerül, ahonnan nincs visszatérés. A vád: kapcsolat az akkor száműzött Napóleonnal. A vád hazugságra épül, de Dantes már nem tudja bizonyítani igazát. Hosszú éveket tölt börtönben, amikor egy ismeretlen börtöntárs halála révén megszökhet – és egyben birtokosa egy csodálatos vagyonnak is. Elindul tehát, mint Monte Cristo grófja, hogy bosszút álljon megnyomorítóin. A párizsi elit azokból áll, akik őt annak idején bebörtönöztették. Köztük valamikori menyasszonya, és annak fia. A gazdag gróf nem válogat az eszközökben – de vajon meddig tud elmenni bosszúvágyában? Mikor jön el az idő, amikor már érzelmei megakadályozzák a teljes leszámolást?

És Szomor György mikor rendez végre egy rendes Batman-musicalt?

Turóczky Katalin – Arany Tamás: Alice csodaországban (augusztus 17., 19.30 óra)

Nem nevezzük meg, milyen okokból vagyunk, PONTOSAN miért vagyunk kíváncsiak erre a musical – meseopera kombóra a Múzs- Art Színházi és Művészeti Műhely Egyesület előadásában. Eleve gyanús, hogy Alíz miért lett itt az eredeti Alice, de nyilván csak a búbogáncs beszél belőlünk. Egy ALICE-t látni kell. Mert az Alíz (Alice) csak akkor lehet jó, ha TÖBBET tud mondani annál, minthogy Disney-módra felsorolja a kötelezőt.

Lewis Carroll, a viktoriánus Anglia közismert írója, fizika és matematika professzora nem véletlenül lett világhírű. Könyve az Alice Csodaországban méltán maradt mindmáig a gyerekek és a felnőttek kedvelt olvasmánya. Carroll emblematikus alakjai: a fehér Nyúl, aki örökös időzavarban rohan végig a mesén, a Kalapos és Április Bolondja játékos filozófiai vitái, a Szívkirálynő, akiben az éppen uralkodó Viktória királynőt figurázta ki, és maga Alice, aki hol parányira megy össze, hol óriásira nyúlik, és aki végül, mint kritikusan gondolkodó, bátor felnőtt keveredik ki a meséből, valamennyiünk kedvencei lettek és maradnak.

Meglátjuk, maradnak-e.

Juhász Levente – Szente Vajk – Galambos Attila: Macskafogó (augusztus 19., 20,30 óra)

Well, van az a helyzet, amikor az autóbalesetről sem tudja elfordítani a szemét az ember, de persze szemét ember az, aki már eleve egy ilyen balesetre számít. Nézzék: a Macskafogó kívül van minden behatárolható horizonton, az a film (igen, FILM) ott, akkor és abban a pillanatban kellett, hogy elkészüljön, hogy ekkora klasszikussá, ekkora GIGÁSSZÁ, a magyar rajzfilmgyártás Kába kövévé váljon. Minden volt, és egyik sem – úgy volt Tarantino, hogy Quentin Jerome Tarantino a megjelenésekor még 6 évre volt a Kutyaszorítóban-tól.

6. Évre.

Ez a Macskafogó. Nem véletlen, hogy a második rész, az eredeti alkotókkal sem szólt már akkorát, de az maradjon meg jószándékú, második pukként az eredeti atomrobbantása mellett a fejünkben. Musicalt csinálni belőle – nem ördögtől való ötlet: kérdés, mely elemek maradnak, mely elemek esnek ki, és a fő talány: VAJON sikerül az eredeti fundamentumát, királykristályát, energiáját etc. átemelni a dalolászás közé? Szente Vajk a szemünk előtt rakott már le két csodát – lesz-e vajon harmadik?

A Zs.