Igaz szóval megírt, szép mese

Lehet-e a környezetvédelemről a kisgyerekeknek okosan, nem szájbarágva, hanem partnerként beszélni? A Zentai Magyar Kamaraszínház előadása bemutatta, hogy lehet.

Túl vagyunk az első szerdán – és a szerda már évek óta mindig a gyerekeké a Vízi Színház színpadán. Volt már Tündér Lala-féle űrkalandunk, magyar és világmese feldolgozás, és úgynevezett „okításból” is kaptak a kölök eleget – érdekes módon elmondhatjuk, hogy a zömük nem esett át a ló másik oldalára, mese maradt az is, ami tanítani akart, szép szóval játszani is engedett. A lónak két oldala van, mégis megbukik, és egy ilyesfajta „Mi majd most megmondjuk, mit szabad és mit nem”-módi előadás gyakran a paripa másik oldalán találja magát. Túrós háttal.

Szerencsére ez a szerda nem ilyen szerda volt.

Holnemvolt országban nagy a baj. Kiirtják az erőket, kizsákmányolják a természetet, pusztul az egész birodalom. De Holnemvolt ország királya ezt nem látja. Nem rossz ember, de sajnos nagyon kapzsi. És ráadásul még az a gonosz Lodovico varázsló is egyfolytában ármánykodik. Vajon megmenekülhet a világ?

(Spoiler: megmenekült.)

Ez egy ökomese. Sok humorral, tánccal, zenével. De azért fontos üzenettel is: nem csak Tündér Míra tündér, hanem mindenki az, aki védi a természetet. És lehet-e ennél királyabb üzenettel (szelektívet gyűjtesz? Véded a madarakat? Nem bántod a fát? Akkor nem is király: TÜNDÉR vagy!) mellélőni? Igen, lehet, de a Zentai Magyar Kamaraszínház szerencsére célba talált – értve itt a fiatal főt, és a szívet szintúgy. Nem lett okoskodás a vége, nem lett belőle ócska, legyenmárvége-tanmese, hanem egy kedves történet kerekedett a platánok bólogatása, és a Körös helyeslő csobogása mellett a színpadon.

Verebes Judit Tündér Mirája, Székely Bea, mint Orsolya és Tündér Rózsa, de még a körmönfont és nyikhaj Lodovico (Nešić Máté) is mind tökéletesen hozták, amit egy ilyen darabban hozni kellett – nagy csapda ilyenkor a negédesség, de ezek az aktorok tökéletesen lökték a tutit. A kedvesség és a tortabevonós csokinyálka között óriási a különbség, és színész legyen a talpán, aki nem letudni akarja, de nem is tolja túl egy gyerekdarabban a kötelezőt. Keskeny palló ez, és milyen jó látni, hogy vannak, akik simán végigmennek rajta. Külön dicséret illeti a zenéjét szerezte és hangszerelte: Klemm Dávid, s dalszövegelő Lénárd Róbert szekciót – jó, nem egy Hegedűs a háztetőn, de ki a fene akar mindig egy hegedűst a háztetőn? Fülbemászó nóták, kellemes csivoly, lábat jártató tamtamok: köszi, srácok, TÜNDÉREK vagytok.

Krizsán Szilvia (Sterija-díjas) rendező kihozta az egyébként tök szépen, sallangmentesen megírt meséből, amit ki lehetett hozni, színpadi megoldásaiért jár egy zölddel beírt ötös. Szuper este volt, nem vitás – a bennük lakó kisgyerek máris keresi a gonosz szemetelőket, és alig várja a következő szerdai gyereknapot.

A. Zs.