Testtel szellemtől lélekhez

Üres kézzel jössz, üres kézzel távozol. / Ilyen az ember. / Honnan jöttél mikor megszülettél?/ Hová mész, mikor meghalsz?/ Az élet olyan mint a felhő, amelyik épp megjelenik. / A halál olyan mint a felhő, amelyik épp eltűnik. / Élet és halál. A jövés és a menés éppen ilyenek. / De mégis van egy dolog, ami mindig tiszta marad. / Ez az egyszerű és tiszta nem függ élettől és haláltól. (Szung Szan zen mester)

Biztosan nincs bajban a magyar színjátszás, ha olyan tehetséges ifjúk vannak a tarsolyában, mint az “Ismerd meg önmagad” est előadója.

Az este újra bebizonyította, van létjogosultsága a Szarvasí Vízi Színház kezdeményezésének, hogy kell lehetőség, tér, alkalom a pályakezdők fiatalok bemutatkozására. 

Vasárnap Szabó Zoltán önálló estéjét – olyannyira önálló, hogy ő is szerkesztette, amiért külön elismerés jár – láthatta a szép számmal összegyűlt közönség. Önálló estet tartani nagyon nehéz, hiszen az előadót nem segíti díszlet, nincs kellék, nincsenek technikai trükkök, egyedül az előadó van, – persze, nyilván a műszak is teszi a dolgát a siker érdekében, de mégis: a színművészen múlik az est sikere, a jelenlétén, a műsor-választáson, az előadás milyenségén, ha nem elég “érdekes”, nem hiteles, könnyen felborulhat a “rend”. 

Szabó Zoltán estjét úgy harangozta be, hogy “ismerd meg önmagad Az összes tradicionális iskolának ez volt a vezércsillaga. A világirodalomból válogatott poémákon keresztül szándékozik önreflexióra bírni és lelki dimenzióinkat bebarangolni ez a verses est.” Amit tervezett, maradéktalanul megvalósította. Nézzük, mit is láthattunk, hallhattunk:

Berda József Meditáció, Kányádi Sándor: Májusi kétségbeesés, Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén, Wass Albert: Kereszt alatt, Reményik Sándor: Ne ítélj, Weöres Sándor: Magadat gyógyítsd, ne a társadalmat!, Weöres Sándor: Önkarrikatura, Weöres Sándor: Ars poetica, Örkény István a háborúról, Babits Mihály: Ha ne vagy ellenállás…, Babits Mihály: Mint forró csontok a máglyán, Weöres Sándor: A társ, Márai Sándor: Évszakok, részlet, Aranyosi Ervin: Te is TEN vagy, Örkény István: Csupa közhely Zsuzsának. A versek között vetítést láthattunk, ahol Csukás István, Kányádi Sándor, Babits Mihály szólalt meg. A végén egy dalt hallhattunk: Bajdázó – Lekapcsolom a villanyt a fejemben…

Nem volt könnyű a mondanivaló, de nagyon igényesen összeállított, mély gondolatokat elindító negyven perc volt ez Szabó Zoltán előadásában. Köszönjük.

Szabó Zoltán így vall magáról:  (Gyula, 1994. december 9.).

Szüleim vendéglátással foglalkoztak, korai gyermekéveimben étteremvezetőként tevékenykedtek. A nyolc általános után a gyulai Karácsonyi János Katolikus Gimnáziumban érettségiztem 2014-ben. Színipályára jelentkezésem előtt soha nem jártam kőszínházban, csak elszórva láttam egy-két előadást, kisebb létszámot befogadó létesítményben. Mindezek ellenére már általános iskola alsó tagozatától kitűntem szereplési és előadói képességeimmel.

Tanulmányaimat a Békéscsabai Jókai Színház Színitanházban folytattam, ahol Seregi Zoltán jelenlegi színiigazgató volt az osztályfőnököm. A színész-végzettség megszerzésig hosszú és rögös út vezetett, színészi pályám kezdete sem volt zökkenőmentes. Az ön- , sors- és világismeret hiánya mellett identitásválsággal is szembe kellett néznem. Négy év színiiskola plusz három év kisebb mellékszerepekkel telt évad után arra a nehéz elhatározásra jutottam, otthagyom a színházat. Majdnem két év “civil” munkák után úgy döntöttem, hogy elvonulok fél évre a Pilis hegységbe, azon belül is az Eredeti Fény Zen Templomba, ahol a koreai zen buddhista hagyományt van lehetőség gyakorolni és a gyakorlás eredményeit megtapasztalni. Azzal az elhatározással mentem el fél évre, hogy az alatt az idő alatt letisztítom és rendbe teszem MAGam annyira, hogy rálátást kapok arra, mi is valójában az Utam. Nem telt el egészen három hónap, amikor kaptam egy telefonos üzenetet Seregi Zoltán igazgató úrtól, amiben az ált: „Lenne egy kis szerep a Zorbában. Döniź rendezésében. Kezdés márc 1. Bemutató április 22 . Innen 16 előadás”

Elsőnek nemet mondtam, a válasz leírása után természetesen azonnal elbizonytalanodtam. Segítséget kértem a kétségeim egységesítésében, és Égnek hála, olyan segítő jelenlétű emberek voltak és azóta is itt vannak köröttem, akik egy gesztussal rámutatnak magadban a kulcsra, ami a helyes ajtót nyitja. Azóta is hálás szívvel gondolok mindenkire, aki akkor és ott volt a környezetemben. Ennek már több mint két éve. Azóta remek és megtisztelő munkák, meg- és felkérések találnak meg. Szeptembertől elkezdem tanulmányaimat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, azon belül is Drámainstruktor Rendező szakon, aminek az osztályindító tanára: Dr. Bodolay Géza, Jászai Mari-díjas rendező, egyetemi oktató, színházigazgató, érdemes és kiváló művész.