A bilincs a szabadság legyen

A Békéscsabai Jókai Színház két előadóját – Liszi Melindát és Nagy Róbertet – szükségtelen bemutatni a szarvasi közönségnek, hiszen számtalan előadásban láthatták már Szarvason a színház-szerető nézők. Ezúttal a Vers a víz fölött sorozatban értő kézzel összeállított visszaemlékezés mutatta be a hűvös ellenére szép számban összegyűlt érdeklődőknek Mészöly Miklós és Polcz Alaine nem mindennapi szerelmét. 

Két élet, egy közös történet

Polcz Alaine és Mészöly Miklós kapcsolata egyszerre volt személyes és alkotói szövetség. Levelezésükből, naplóikból és visszaemlékezéseikből rendkívül összetett, szenvedélyes, ugyanakkor sokszor konfliktusokkal terhelt szerelem rajzolódott ki. Az előadás érzékenyen mutatta meg, hogy a címben megfogalmazott gondolat – „A bilincs a szabadság legyen” – nem csupán költői kép, hanem egész közös életük egyik legfontosabb kérdése volt: miként lehet megőrizni az egyéni szabadságot úgy, hogy közben hűek maradjunk egymáshoz és önmagunkhoz. „Körülöttünk ugyanis annyi, de annyi házasság belepusztult önmagába, hogy azt kell mondjam, valami isteni kegyelem folytán mi megúsztuk” – vallotta Mészöly Miklós közös életükről.

A több mint fél évszázadot felölelő levelezés a két rendkívüli alkotó kapcsolatának intim dokumentuma. Az 1948 és 1997 között született levelek egy házasság történetét rajzolták meg: a szenvedélyes szerelemtől a konfliktusokon, különéléseken és újrakezdéseken át az egymás iránti mély hűségig. Jelen volt a mindennapok apró öröme, a művészi alkotás küzdelme, a féltékenység, a távolság okozta hiány és az egymás iránti feltétlen kíváncsiság. Két erős személyiség párbeszédét hallhattuk, akik egész életükben próbálták megfejteni egymást, miközben saját koruk társadalmi és politikai változásait is megélték: egyszerre szerelmi történet, önvallomás és korrajz. A személyes hangvételű megszólalások révén a nézők előtt nem csupán két kiemelkedő alkotó élete bontakozott ki, hanem egy olyan kapcsolaté is, amelynek erejét a szabadság és az összetartozás különös egyensúlya adta.

Az előadás a Polcz Alaine és Mészöly Miklós közötti levelezéskötetéből, valamint Polcz Alaine műveiből, a Befejezetlen és az Egész lényeddel-ből születtek. Címe, “A bilincs a szabadság legyen”, kiválóan mutatta azt a paradoxont, amely a szerelmi és a szabadságvágy közötti feszültséget tárta a nézők elé. Két ember, két kivételes élet találkozása és különválása, egy kapcsolat története, mely egyszerre volt menedék és próbatétel, összetartozás és szabadságvágy.

A történetben a népdalok őszinte, évszázados bölcsessége és fájdalmas szépsége tette átélhetőbbé az érzelmeket, mélyítve a kapcsolat dinamikáját. Ez az est nem csupán Polcz Alaine és Mészöly Miklós kapcsolatának bemutatása, hanem a szeretet és szabadság örök kérdéseire kereste a választ.

A két színész, Liszi Melinda és Nagy Róbert most sem okoztak csalódást a nézőknek, kiváló ízléssel összeállított estjük, tehetségük ezen az estén is bizonyította, méltóak Szarvas város szeretetére. Visszavárjuk őket.

SzJ

Polcz Alaine (1922–2007) a magyar kultúra egyik legkülönlegesebb alakja volt: író, klinikai szakpszichológus, a magyar hospice-mozgalom úttörője és a halálkutatás hazai meghonosítója. Fiatal nőként átélte a második világháború borzalmait, a front átvonulását, a háborús erőszakot és a kiszolgáltatottságot. Ezek az élmények egész életére hatással voltak, ugyanakkor későbbi munkásságának is alapját képezték.

Legismertebb műve az Asszony a fronton (1991-ben Az Év Könyvének választották), amely megrázó őszinteséggel beszél a háborúban átélt szenvedésekről. További jelentős kötetei közé tartozik a Egész lényeddel, a Befejezetlen, valamint a Ideje az öregségnek. Szakmai pályáján elsősorban a gyászolók, a haldoklók és családtagjaik segítésével foglalkozott. Munkássága jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon nyíltabban lehessen beszélni a halálról, a veszteségről és az emberi méltóságról.

Tizenkilenc évesen ment először férjhez. A második világháborúban megsebesült, a klinikai halál állapotába került, miután borzalmas szenvedéseken ment keresztül szovjet katonák folyamatos, csoportos erőszaktétele, kínzása és a nélkülözés miatt. A házassága is felbomlott; ez és a háború borzalmai egész életén nyomot hagytak.

1949-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, pszichológia szakon. Ugyanebben az évben másodszor is férjhez ment, Mészöly Miklós íróhoz, akivel házassága 2001-ig, férje haláláig tartott.

A háború alatt átélt borzalmak meglepő módon nem összetörték, hanem inkább megerősítették abban, hogy kezébe vegye élete irányítását és a hónapok alatt átélt tapasztalatait jó célra fordítsa. Az akkor benne kavargó érzésekre később így emlékezett vissza: “Amikor azt hittem, hogy számomra vége az életnek, akkor nyíltak meg a nagy utak. Aztán lassan, sokára megértettem: minden egyes szenvedés, ami lecsapott rám, azért volt, hogy tovább lépjek, mert valamit már megtanultam, jobban értettem az embereket, új út nyílt előttem.”

Élete egyik meghatározó része a 20. század egyik leghíresebb magyar írójával kötött házassága, ami szintén nem csak örömöt tartogatott Alaine számára. 27 éves korában ismerkedett meg közös barátoknak köszönhetően dr. Mészöly Miklós újságíróval a Darling kávéházban, akivel hamar megtalálták a közös hangot.

A jóképű, humoros, a hölgyek között is nagy népszerűségnek örvendő írótól sokáig tartózkodott, sikertelen házassága és a Miklóshoz hasonló férfiakkal szerzett korábbi tapasztalatai visszatartották attól, hogy belemenjen egy komoly kapcsolatba.

Egy váratlan esemény azonban megváltoztatta a dolgokat: amikor Alaine a kezeletlen tuberkolózisa miatt kórházba került és sokáig élet-halál között lebegett, Miklós végig mellette állt, látogatta és gondoskodott róla. Ekkor derült ki az is, hogy a sugárkezelés miatt a lánynak nem lehet gyermeke, amit Miklós szintén támogatóan fogadott, ezzel gyökeresen megváltoztatva Alaine róla alkotott képét. 1949-ben összeköltöztek a fővárosban, majd összeházasodtak. 

A kettejük levelezéséből kivehető se veled, se nélküled kapcsolat ellenére végig kitartottak egymás mellett, Alaine odaadóan ápolta Miklóst utolsó, beteg időszakában és férje 2001-es haláláig vele maradt.

Mészöly Miklós (1921–2001) a 20. századi magyar próza egyik legnagyobb újítója volt. Regényei, novellái és esszéi a modern magyar irodalom meghatározó alkotásai. Írásművészetére a tömörség, a fegyelmezett nyelvhasználat és a mély erkölcsi kérdések iránti érzékenység jellemző.

Legfontosabb művei közé tartozik a Saulus, a Film, a Az atléta halála és a Magasiskola. Műveiben gyakran foglalkozott az egyén és a történelem kapcsolatával, az emlékezés kérdéseivel, valamint a szabadság és felelősség dilemmáival. Írói hatása több generációra kiterjedt, jelentős inspirációt jelentett többek között Nádas Péter számára is.