Egy, kettő, három – Az ibolya

Egy este – két remek egyfelvonásos komédia. A Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkcióját láthatták a nézők Szarvason.
Molnár Ferenc két híres bravúros egyfelvonásosát tűzte műsorára a Nemzeti Színház a Gyulai Várszínházzal karöltve, nagyszerű szereposztásban. Mind az Egy, kettő, három, mind Az ibolya egyszerű, könnyen átlátható, igazán szórakoztató darabok, sok kicsi, pontosan kidolgozott részletből áll össze a nagy egész, metsző humorral és mély emberismerettel, pazar színészekkel, kiváló alakításokkal remek szórakozást kínálva a teltházas nézőközönségnek.
Rátóti Zoltán rendezésében készült az Egy, kettő, három és Az ibolya, ahol olyan nagyszerű színészeket láthattunk, mint Bodrogi Gyula, Kossuth – és Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló művész, Schnell Ádám Jászai Mari-díjas, Érdemes művész, Tóth László, Rácz József Jászai Mari-díjas, Kristán Attila Jászai Mari-díjas, Érdemes művész, Rácz József Jászai Mari-díjas, hangfelvételről közreműködött: Udvaros Dorottya Kossuth- és Jászai Mari-díjas és Rátóti Zoltán Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész
Az Egy, kettő, három…-ban Norrison úr, egy bank vezérigazgatója rádöbben, hogy a családjánál vendégeskedő Lydia, – aki egy amerikai autóipari konszern tulajdonosának a lánya – nem elég, hogy szerelembe, de teherbe is esik. A választottja egy egyszerű taxisofőr, akinek küllemét, jellemét, és státuszát meg kell változtatni, méghozzá nagyon gyorsan, hiszen a lány szülei egy órán belül látogatóba érkeznek. A feladat tehát: fából vaskarikát, egy óra alatt… Norrison úr, fontossága teljes tudatában, a percenként múló idővel versenyt futva, munkához lát, és kapcsolatai, összeköttetései révén eredményes is lesz. A jóvágású úriembert Schnell Ádám játssza, szavára beindul a gépezet, mindebben a Titkár úr (Bodrogi Gyula) segíti. A bankigazgató előszeretettel és gátlástalanul olajozza a mechanikát, udvarol néhány pillanatig. Mulatságos, de ugyanakkor rendkívül elgondolkodtató, mennyire felületesek a kapcsolataink, mennyire nem érdekel bennünket a válasz egy-egy kérdés után.
Az ibolya előadásához nem sokat változik a díszlet a szünetben: az ablak, a kilátás, a falak kapnak egy sötétbarna faburkolatot, néhány plakát kerül a falra, íróasztal és székek: egy igazgató irodáját látjuk, és egy castingot. Mi sem természetesebb egy színházban, minthogy időnként női kóristákat kell felvenni egy készülő operetthez. Nem is keveset, nyolcat-tízet. A felvételre várók közül azonban csak a színésznői babérokra áhítozó Ilonka az, aki célt érne, de a szerelem keresztülhúzza számításait.
Mindkét darab igen szórakoztató, de egyben elgondolkodtató is. Mi kívánhatna a kedves néző egy nyári estén, amikor úgy dönt, hogy színházba megy?