A Szép, nyári nap kirobbanó estét varázsolt Szarvasra

A Neoton-musical felülmúlta minden várakozásunkat – még több ilyen kiemelkedően kellemes, szellemes és nosztalgikus estét akarunk!

Egy festői görög szigeten egy Bácsszentmárián található építőtáborban a lányát egyedül nevelő Donna a renitens Varga Péterbe szerelmes lányát egyedül nevelő Panni tanár néni próbál rendet tartani a hormonoktól és a nyártól megrészegült tinik között, miközben a leendő menyasszony megpróbálja megtalálni az igazi apját, az 1970-es évek népszerű ABBA együttesének slágereit felhasználva miközben szerelmek lobbannak ki és fel a szabadság jegyében a Neoton együttes lehető összes dallamára, s három apajelölt is felbukkan és a Rendszer ezt nem feltétlenül nézi jó szemmel. 

Hagyjuk ABBA? Pedig ha nincs a Mamma mia!, akkor ez a színmű valószínűleg nem létezne. És nagyjából tényleg csak ennyi a papírvékony történet a zenés darab mögött. Valójában minden moccanás, minden mondat ürügy egy dalra: itt a Neoton a sztár, itt a múltunk a górcső, az, hogy valaha a közönség is átélt valami hasonlót – előkerül ebben a darabban minden, amivel elő lehet csalogatni a barlangjából a retrót, a régit, a nagy, közös emlékcunamit. Még az is elhangzik, hogy Lesben áll egy cápa, ami, valljuk be, még egy népgazdasági szempontból fontos szerepet betöltő paradicsomföldön is vajmi ritka eset. 

A cápa tengervízhez szokott állat ugyanis.  

Baj ez? Egyáltalán nem baj. A szarvasi közönség láthatóan szívesen szállt fel a nosztalgiavonatra, nem volt olyan – egyébként rém szórakoztató – betét, ami mögé ne állt volna be a vastaps. Musicalt rendezni veszélyes műfaj – van az a pillanat, amikor a dal végén a kar kimerevedik, és egy végső taktus után KÉRI a tapsot… és ha az a taps nem jön, akkor áll be az a kínos csend, az a pár másodperc, mire a publikum felocsúdik, és honorálja az adott betétet. De itt nem voltak kényelmetlen, feszengős pillanatok: a taps ömlött a színészekre, néha már a nóta közben is, ami micsoda, ha nem nagy szó. 

A „Szép, nyári nap” sor amúgy a Vándorének című dalból lett kikölcsönözve címnek, és a választás érthető: a rendszer által renitensnek ítélt, így az egyetemre felvételt nem nyerő fiú, az urambátyámos elvtársozás tényleg csak keret arra, hogy újra átélhessünk valamit, ami talán nem is úgy volt, mint ahogy emlékezünk rá, de az emlékezet olyan, hogy bearanyoz mindent, ami volt, és már nincsen. Azokról a bizonyos szép, nyári napokról szól itt minden. Az emlékezet ilyen cudar dolog. Kekeckedhetnénk, de minek: a Neoton megcsinálta a mi Mamma Mia-nkat, és ami még fontosabb: komolyabb gáncs nélkül abszolválta a feladatot. A Böhm-Korcsmáros szerzőpáros láthatóan érti a műfajt, és tudja, mire fáj a közönség foga. 

A komáromi Magyarock Dalszínház pedig értőn adaptálta a szöveget: a díszlet egyszerű (paradicsomosládák egymás hegyén hátán), minden moccan, mozog, él, s a koreográfiának köszönhetően sose üres a színpad. A fiatal színészgárda pedig cudarul éli a dolgot – álljon itt a szereplők neve, mert egyvalakit szinte lehetetlen kiemelni közülük: Mészáros Tamás, Tar Gabriella, Bodnár Vivien, Kecskés Tímea, Enyingi Zsófia, Papp Csaba, Tóth Dorottya, Ondrik János. Kósa Zsolt, mint táborvezető káder telitalálat, de a Sipos Judit alakította Rózsika, minden idők menzásnénije, a menzásnénik esszenciája is minimum emlékezetes: a „tört volna el a másik kezed is” apró kis bonmot, de az ilyen kiszólásokból több is akad – mi tesz emlékezetessé egy karaktert, ha nem ez.

Nem csalódtunk, sőt: a Szép, nyári nap már most ott van az év végi toplistánkon, pedig csupán a második előadása volt ez a 13. Vízi Színházi évadnak. 

A. Zs.