A Zördög
„Senki sem iszik olyan bögréből, amibe beleköpött”
Az előadást a Déryné program részeként láthatták a nézők.
Mi is a Déryné program?
A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Budapesti Nemzeti Színház azért indította el a Déryné programot, hogy a minőségi kultúra ne csak a szűk elit kiváltsága legyen, hanem valamennyi állampolgár hozzáférjen a színvonalas előadásokhoz. A „Színház mindenkinek” mottó jegyében zajló kezdeményezés a minőségi kultúra elérését teszi lehetővé Magyarország számos területén, a színielőadásokkal kevésbé ellátott kistelepülésekre juttatva el a színvonalas produkciókat.
A programba bekerült az Aradi Kamaraszínház A Zördög című produkciója is, amelynek a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hollóháza ad otthont. Az előadás 2019-ben a Szórvány Kulturális Karaván részeként jött létre.
A Zördög című előadás Móricz Zsigmond három egyfelvonásos paraszttréfáját – A Zördög, Dufla pofon, Lélekvándorlás – dolgozta fel Éder Enikő, Tapasztó Ernő, Katkó Ferenc és Tege Antal előadásában, a szabadkai Juhász Zenekar élő zenei játékával, valamint a békéscsabai Tabán Táncegyüttes táncosainak közreműködésével. Az előadás egy színes lakodalmi forgatag eseményein keresztül enged bepillantást a korabeli Magyarország sokszor pajzán jelenetekkel tarkított szerelmi életébe.
Ezen a napon az érdeklődők két előadást is láthattak a Vízi Színház színpadán, előbb Sün Sári látott világot a gyerekekkel, 21 órától a felnőttek nézhették A Zördögöt.
A Juhász Zenekar gondos hangolása után népdalcsokorral indul az előadás (kicsikét talán hosszan is húzzák az alkoholos és a szerelem mámorát bemutató nótákat.)
De aztán!
Dufla pofon
Bevonul a „krónikás”, Katkó Ferenc, bottal a földet verve, hírt adva a faluban házasodni készülő szerelmesekről, akik igen hangos kereplőzajjal vonulnak be két táncospárral kísérve. Plútó, a részegnek és papnak tűnő elöljáró adja össze őket, olyan ikonikus áldomásokat szórva rájuk, mint az „ezer lapostetű lepjen be benneteket”, vagy a jól csengő „rövid az élet, hosszú a sír, mindenki annyit baszik, amennyit bír”.
Hamar fény derül rá, hogy az asszonyt nem a férfi fogja „kitanítani” a nászéjszakán, és a férfi sem most találkozik először közelebbről fehérnéppel. Hamar szóba kerülnek az ingóságok, kiderül, hogy mindenféle haszonélvezet az új asszony öreganyjáé. Az általános anyós- illetve öreganyósellenes cinkosság ezen a ponton néhány igen jól elsülő közönséggel való összekacsintást eredményez. Ezek után csattan el az a bizonyos dufla, majd a nagymama halálhírére előkerül a házipálinka, meg két pohár is.
Némi zenés-táncos átkötés után, már új gúnyában áll a színen a Lélekvándorlás asszonyszemélye, Mari (Éder Enikő), aki éppen kukoricát morzsol és nagyon elégedetlen. Van is rá oka, hisz férje (Tege Antal) szeretőt tart, A hűtlen háziurat a felesége mellett ráadásul mélyebb gondolatok is gyötrik, melyeket elő is ad az asszonynak, aki nem érti, hogy „amikor meggebed a tested, a lelked elvándorúl”.
Végül A Zördög két koma (Tege Antal és Tapasztó Ernő), egy tengeri- és egy dinnyecsősz vitájáról szól: a sima görög- vagy barázdás sárgadinnyéhez hasonlít-e jobban a meztelen nő. Ugyan még egyik sem látott asszonyt ruha nélkül, hacsak nem azt a szobrot, ami „kűbű vót”. Elméletben nem kéne számítania, hogy szép vagy csúnya a nő. Mégis, az egyik felesége ilyen, a másiké meg olyan, már csak a hűségesség döntheti el, melyik asszony a „feljebbvaló”, így a férjek cselhez folyamodnak. Mindkét nőt Éder Enikő játssza, a színésznő felvonultatja sziporkázó komikai eszköztárát. A vita eldől: a szép asszony bizonyul „szebbnek”, hiszen hasznot is hoz a házhoz.
A Zördög-öt nézve nagyon jól szórakozott a szarvasi közönség. Ilyen az, ha a színészek és zenészek egytől egyig velünk együtt élvezik az előadást. Szót kell ejtenünk a táncosokról, a remek koreográfiáról. Farkas Tamás kiváló munkát végzett, és ahogy várandós párját óvta a színpadon, szívet melengető volt.
Az előadás eddigi története: 14 település, 15 nap, 24 előadás 3000 km, 4500 néző.
Ami igen ritkán fordul elő az előadások végén, az itt megtörtént, és nagyon-nagyon köszönjük, hogy Tapasztó Ernő, azon túl, hogy bemutatta a színészeket, zenészeket, táncosokat, szót ejtett a háttérmunkásokról is, hiszen nélkülük biztosan nem lenne előadás. Köszönjük.
Ps.: E sorok írója néhány évtizeddel ezelőtt nyaranként néprajzgyűjtő táborokban dolgozott. Geszten egy presbitertől gyűjtötte a következő rigmust: „Lóg a csecsed bimbója, mint a tököm zacskója, muszáj felállni, lyukra találni”. (Meg kell jegyeznünk, a gyűjtés e része nem vonult be a múzeumok történetébe.) Nos, rendkívül mulatságos volt, hogy a darab végén visszahallotta, kicsit másként, de a lényeg megmaradt. Mondhatnánk azt is, hogy nincs új a nap alatt.