A páros rím is lehet páratlanul mesés

Széttáncolt cipellők a színpadon, gyereknap a Vízi Színházban, elégedett kölkök szanaszéjjel. Semmi, semmi, csak egy újabb szerda Szarvas város elején (vagy a végében, ki honnan avagy hol vette fel helyileg a hétmérföldest).

A szerda csak egy szerda, a csütörtök jelzőt se kap.

A Grimmek (ha akarom, ebben is benne van a rím, ja tényleg) kilencen voltak, nyolc fiú és egy leány. Az egyik tesó, nevezett Ludwig Emil Grimm festő és grafikus lett, de mégsem miatta, vagy mondjuk így: a művtörifaktosokon túl mindenki számára IS nevezetes família az övék (einschuldigung, Ludwig), hanem Jacob és Wilhelm okán. 1806 után ők kezdik el gyűjteni ugyanis azokat a meséket, melyek addig csakcsupán (?) a köz száján kaptak helyt. 1812-ben jelenik meg első mesekönyvük, amelyet Ludwig öccsük illusztrál (danke, Ludwig), „Grimm gyermek- és házi regék” (I-II. Pest, 1861.) címmel (érdekes adalék: a gyermek- és családi mesék egésze csak 1989-ben jelent meg a Magvetőnél, Adamik Lajos (!) és Márton László jóvoltából).

Mekkora mák, hogy a Grimmek: voltak. Mert ha nincsenek, és nem tolják fel némi tejszínnel és cukorral az eredeti mesék (mit ragozzuk:) bizarr folkhorrorját, akkor ez után a szerda után a gyermekpszichológusoknak Szarvas szerte különös és randa rémálmodás-fertőzés és egyéb lelki ördögbogáncsok viharos terjedéséről kellett volna beszámolniuk legott.

A Széttáncolt cipellők című mesedarab eredetije nem játék és mese. (Érdekes megnézni, hogy használta fel ugyanezt a mesemítoszt (vagy nevezzük toposznak, ha már rím) például Susanna Clarke, a Hollókirály amúgy zseniális, Jane Austinba mártott, anglomán mítoszokkal teli, mégis  vérkomoly urban fantasy szerzője, amikor az örök álmodás és nyugtalan éjszakák témakörébe bevonzza ugyanazt az öreg, szótlan, egyébként (köztünk szólva) meglehetősen creepy királyt (vagy valami ahhoz baromira hasonlót), amit (akit?) itt is láthatott a publikum.

De jó, hogy nem ugyanazt. Fentebb már kifejtettük, miért.)

Az egri Gárdonyi Géza Színház előadása egy kedves, se nem több, se nem kevesebb sztori arról, hogy hova tűnnek éjszaka a lányok. (Jó, ha  a kölök ezt egy életre megjegyzi.) És hogy miért marad utánuk toprongyos cipőcske csakcsupán. Hogy nappal miért nem legények (bocs), ha már éjszaka leányok voltak (bocs). A színpadi változatot Szőke Andrea vitte Wordbe (?), és amit biztosan tudunk, vagy csak sejtjük, de a sejtés néha… Arról, hogy miféle a sejtés, talán az öreg, de nem vén királynagyi (a szerepben Dér Gabriella, ezt az estét adjuk neki) tudna mesélni a leginkább.

De a lényeg: hogy Szőke keze alatt veszettül dolgozott a rimkereso.hu, az már szinte hétszentség. S hogy honnan vesszük ezt? Nos, mi magunk másképp nem boldogulnánk ezzel a matériával, ennyi. A darabot ugyanis rímbe szedte a jeles dramaturg (ÍRÓ!) – és ez lehetne keserű hab egy amúgy ízletes tortán, de van az a tehetség, ami túlnő a Hold/Volt rímpár folyamatos használatán, valamint ismételgetésén, és még a Pilvakert sem kell megnyerni hozzá feltétlenül. A nevekért külön szeretnénk egy fürjlegelte, mézbogártejtől csillogó, hetedhétméteres szappanbuborék-babérdíjat átadni: Szonáta, Kasztanyetta, Adaggio – szuper ötlet, jár az ötből hat gramm Grimm.

Hol is tartottunk.

Ja, igen:

„Tervezett előadásunk különlegességét (KEGYETLENSÉGÉT, eskü ezt olvastuk elsőre) az adja, hogy ötvözzük benne a gyermekszínházat a táncszínházzal, és e kettő elegyéből születik meg a mű, mely a mese lelkületéhez hűen csupa zene és tánc.” Nos, ötvözték, és az ötv ez esetben ütött is – a táncosoknak annyi, hm: UNmákja volt csupán, hogy előttük közvetlenül, jelesül kedden a Duna Táncegyüttes töltötte fel a nézőteret, és hát nos well: az ezüstérmesnek mindig a legrosszabb, bár honnan tudnánk, hisz sosem voltunk ezüstérmesek.

A GG Tánc Eger és a Babszem Jankó Gyermekszínház koprodukciója mindenesetre bámulatos estét varázsolt a gyerekeknek és a gyermeklelkű felnőtteknek (így szokás mondani, nem?), s bár mi magunk Staccatto őrszem szerencsétlenkedése során folyton vártuk a Monty Python csoport bejelentkezését („A herceg nem hagyhatja el a szobát, amíg érte nem jövök”), azért illa berek, nádak erek:

szavunk sem volt,/

s nem is lehet.

Táncoslábú lányok, főleg te, kedves Misurák Tünde: szevasztok.

A. Zs.