Tuti nem (le)bukni jöttek – alig engedték le a nézők a színpadról a Kölcsönlakást

Jó, hát van, amivel nem lehet mellényúlni. Ami sikerdarab, az dübörgő vastapsot érdemel, nem vitás.

Ray Cooney eddig 17 színművét vitte színre ugyanazon a színpadon. (Ízlelgessük ezt kicsit: A miniszter félrelép, a Ne most drágám!, a Miért nem marad reggelire?) Az úr csak annyira sikeres vígjátékíró, hogy egyszerre övé a Laurence Olivier-díj, valamint ő maga a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka, és a Brit Birodalom Rendjének tisztje is. Többek közt. Ismerünk itthonról hasonló címhalmozásokat, de tény: egy Ray Cooney darabbal AKKORÁT bukni nem lehet. A brit gentleman színpadi munkái sikerre születtek – (legtöbbször) megvan bennük az a bizonyos faktor, vagy plusz, ami miatt a Kölcsönlakás például eleve temethetetlennek számít.

Nem, nem a címek meg kitüntik miatt. Cooney azokat EZÉRT kapta. Még talán a Nagykanizsai Amatőr Színjátszók a bélapátfalvai Aranypitypang-díjjal kitüntetett Országos Egyesülete is tudna kezdeni valami érdekeset egy Cooney-val.

Csak most nem a Nagykanizsai Amatőr Színjátszók a bélapátfalvai Aranypitypang-díjjal kitüntetett Országos Egyesülete érkezett a Vízi Színpadra, hanem a Játékszín vendégjátékában Dobó Kata, Mészáros András, Mikecz Estilla, Debreczeny Csaba… ilyen kis semmi nevek, még a plakáton kissebbel szedettek között is.
Borítékolható a teltház.

És teltház is volt, de vajon milyen lett az előadás? Itt a rohangálás, az ajtócsapkodások, a félreértések és az átverések felett Kapitány Iván rendező őrködött – és kiváló munkát végzett. Nincs egyéb végszó: a komédiánál nincs nehezebb műfaj (biztos van, de mi magunk speciel még sose láttunk csingcsü-t), és Kapitány itt értő módon tereli a színészeit a totál röhögőgörcs felé.

Márhogy mi nevetünk, a színészek meg olykor próbálják kerülni a lebukást. A darab sztorija tőmondatban összefoglalható: kábé egy féltucat nő és kábé ugyanennyi férfi szeretné ugyanabban a lakásban nyomna héjanászt az avaron, csak hát egyikük sem tud a másikról, vagy ha tud, próbálja elkerülni, vagy ha sejt valamit, akkor arról szeretne bizonyosságot szerezni… férjek és feleségek, szeretők és megcsalt felek pörögnek előttünk, és milyen ügyesen teszik. Dobó Kata és Mikecz Estilla kiváló komikának bizonyul – s a férfiak sem maradnak el mögülük, a párosok működnek, a kémia megvan, és gyanús, hogy aznap este került néhány új kis bonmot, némi kis szállóige egyesek tarsolyába, ha a kocsmában esetleg beállna a bélacsend. Búss Gábor Olivér dramaturg ügyesen fűzi a 60-as években született darabot a modern korra rá – a levél itt pl. post it, a telefonok és a Facebook sem erőltetetten simul a történetbe, sőt.

Egy szó, mint száz: fergeteges este volt. Sorok Írója a hatodik visszavastaps után fogta a kalapját, és indult vigyorogva a kocsija felé.

AZs

Fotó: Kepenyes Balázs