Nyolc nő – amikor a nevetés mögött ott lapul a gyilkosság

Kellemes nyári este, hangulatos víziszínházi környezet, szépszámú közönség és egy izgalmas, fordulatokban gazdag előadás – aligha kell ennél több egy tökéletes színházi estéhez. A szarvasi Vízi Színház nézőterén ezúttal Robert Thomas klasszikus krimi-vígjátéka, a Nyolc nő várta a közönséget, a Békéscsabai Jókai Színház és a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház koprodukciójában. A Katkó Ferenc rendezte produkció nemcsak a rejtély miatt tartotta ébren a figyelmet: kiváló színészi alakítások, ötletes és látványos színpadkép, valamint igényes jelmezek tették emlékezetessé az estét.

Robert Thomas darabja különleges elegye a kriminek, a fekete komédiának és a társadalmi szatírának. A történet egy francia kisvárostól néhány kilométerre, egy magányosan álló hegyvidéki házban játszódik. A házban nyolc nő gyűlik össze, akik mindannyian valamilyen szálon kapcsolódnak a családhoz és a ház urához, Marcelhez.

A történet elején még úgy tűnik, minden a megszokott rendben halad. A család a külföldön tanuló Susanne hazatérését várja. A békésnek tűnő idillt azonban egy hatalmas sikoly töri meg: Marcelt holtan találják a szobájában, késsel a hátában. A ház elszigeteltsége miatt segítségre nemigen számíthatnak, a külvilággal való kapcsolat megszakad, így a nyolc nő magára marad – és kezdetét veszi a nyomozás.

Csakhogy hamar kiderül: itt senki sem teljesen ártatlan, és talán senki sem mond igazat.

A darab egyik legnagyobb erőssége éppen ebben rejlik. A néző folyamatosan próbálja megfejteni, vajon ki lehet a gyilkos, miközben a szereplők egymás után tárják fel féltve őrzött titkaikat. A családi kapcsolatok mögött elhallgatott szerelmek, féltékenység, pénzügyi érdekek, sérelmek és régi konfliktusok húzódnak meg. Ahogy egyre több titokra derül fény, úgy válik egyre bizonytalanabbá, hogy kinek hihetünk.

A Nyolc nő azonban nem hagyományos bűnügyi történet. Robert Thomas bravúrosan keveri az izgalmat a humorral: miközben egy gyilkosságot kellene felderíteni, a helyzetek sokszor abszurdba hajló komikuma, a szereplők egymásnak feszülése és a leleplezések váratlansága újra és újra megnevetteti a közönséget. A humor mögött ugyanakkor ott húzódik az emberi gyarlóság keserűsége is. A darab finoman, de határozottan mutat rá arra, hogy a családokban mennyi elhallgatott feszültség és kimondatlan igazság lapulhat.

Katkó Ferenc rendezése jól érzékelteti ezt a kettősséget. Az előadás tempója végig feszes, a humor és a krimi megfelelő arányban van jelen, miközben a rendezés teret enged a színésznőknek arra, hogy karaktereik különböző arcait megmutassák. A nyolc nő mindegyike önálló személyiség, saját titkokkal, vágyakkal, sérelmekkel és motivációkkal. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy hullanak le róluk a társadalmi szerepek és a gondosan felépített álarcok.

Gaby, az anya szerepében Tarsoly Krisztina hitelesen jeleníti meg a család összetartására törekvő, ám egyre kétségbeesettebb asszonyt. Susanne, az idősebb lány szerepében Hamar Vivien, valamint Catherine, a fiatalabb lány szerepében Sziveri Emese szh. is fontos színt hoz az előadásba. A fiatalabb és idősebb generációk közötti különbségek, a bizalom és bizalmatlanság folyamatos változása különösen izgalmassá teszi a családi konfliktusokat.

A szereplők közül különleges színfoltot jelent Mamy, a nagymama, akit a Jászai Mari-díjas Pásztor Edina, valamint Madame Chanel, a nevelőnő, akit a szintén Jászai Mari-díjas Kovács Edit alakít. Mindketten nagy rutinnal és finom színészi eszközökkel formálják meg karakterüket. Augustine, Gaby nővére Nánási-Veselényi Orsolya alakításában ugyancsak meghatározó figurája a történetnek, míg Louise, az új szobalány szerepében Csonka Dóra, valamint Pierette szerepében Papp Barbara tovább gazdagítják a ház különös női univerzumát.

A produkció látványvilága is nagyban hozzájárul a hangulathoz. Mészáros Tibor díszlettervező munkája olyan környezetet teremt, amely egyszerre otthonos és nyugtalanító. Ez fontos része a történetnek: a ház első pillantásra a biztonságot és a családi otthont jelenti, ám a gyilkosság után fokozatosan egyfajta bezártságot, csapdahelyzetet is jelképez. 

Kiss Kata jelmezei pedig nem pusztán látványosak, hanem a karakterábrázolásban is szerepet kapnak. A különböző életkorú és társadalmi helyzetű nők megjelenése jól érzékelteti az egyéniségüket, miközben az előadás elegáns, egységes vizuális világot kap.

A Nyolc nő egyik legnagyobb színházi erénye, hogy miközben egy izgalmas gyilkossági rejtélyt kínál, valójában az emberi természetet vizsgálja. Mit teszünk meg azért, hogy megőrizzük a titkainkat? Meddig képes valaki hazudni a családja előtt? És vajon valóban ismerjük-e azokat, akikkel együtt élünk?

A darab végére természetesen a rejtély is megoldódik, de addig a közönségnek bőven van ideje találgatni. A sok apró jel, a félmondatok, a váratlan vallomások és a folyamatosan változó gyanú fenntartják a feszültséget. A humor pedig gondoskodik arról, hogy a néző egy pillanatra se érezze túl komornak a történetet.

A szarvasi előadás így valóban azt adta, amit egy kellemes nyári színházi estétől várhatunk: izgalmat, humort, nagyszerű színészi pillanatokat és látványos színházi élményt. A Vízi Színház különleges atmoszférája csak tovább erősítette az élményt. A nyári este, a szépszámú és láthatóan együtt lélegző közönség, a jól működő rendezés, a remek szereplőgárda, a díszlet és a jelmezek mind egy irányba mutattak: ez az este a színház öröméről szólt.

És talán éppen ez a Nyolc nő legnagyobb titka: miközben a színpadon mindenki valamit rejteget, a néző a végén egy olyan estéről vihet magával emléket, amelyben a krimi feszültsége, a komédia felszabadító ereje és a színházi játék öröme tökéletesen találkozott.

SzJ