Latinovits Zoltán nyomában – lélekemelő verses est a Szarvasi Vízi Színházban
Különleges hangulat lengte be a Szarvasi Vízi Színház nézőterét azon az estén, amikor a magyar költészet legszebb alkotásai csendültek fel a Holt-Körös festői ölelésében. Az időjárás is kegyeibe fogadta a rendezvényt: a kellemes nyári este, a víztükörről visszaverődő fények és a természet csendje olyan díszletet teremtett, amelyet semmilyen színházi háttér nem tudna felülmúlni. A nézőtér szép számmal telt meg a versek, a magyar irodalom és a színvonalas előadóművészet iránt érdeklődő közönséggel, akik már az első percektől fogva figyelmes csenddel és őszinte szeretettel követték az est minden pillanatát.
A műsor a Felszállott a páva dallamával vette kezdetét, amely méltó nyitánya volt az estnek. A népdal egyszerre idézte meg a magyar lélek erejét, hagyományait és azt a mély érzelmi kötődést, amely költészetünkben és zenénkben egyaránt jelen van.
Ezt követően egymást követték a magyar irodalom legszebb versei és megzenésített költeményei. Felcsendült Ady Endre örök érvényű hitvallása, a Se utódja, se ismerőse nem vagyok senkinek, majd a Szeretném, ha szeretnétek, a Csillaghálóban hányódom, valamint a magyarság sorsát és küldetését megfogalmazó Góg és Magóg fia vagyok én. József Attila líráját idézte a megható Már egy hete csak a mamára gondolok, amely generációk óta a magyar költészet egyik legmeghatóbb vallomása az édesanya iránti szeretetről.
A műsor különleges színfoltja volt a megzenésített vers, a Napod is szeretem, holdad is szeretem, amely újabb bizonyítéka annak, hogy a költészet és a zene egymást erősítve képes még mélyebben megszólítani a hallgatóságot. Radnóti Miklós örökérvényű alkotása, a Nem tudhatom a hazaszeretet egyik legszebb költői megfogalmazásaként csendült fel, míg a népköltészet világát idézte a Tűz van, ég az alom, valamint a Zöld erdőben de magas a juharfa. A műsort Karinthy Frigyes szelíd, játékos, mégis mély emberi érzéseket hordozó verse, a Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni? tette teljessé.
Az est azonban nem csupán a versek egymásutánja volt. Sokkal inkább tisztelgés a magyar költészet előtt, és emlékezés mindazokra a művészekre, akik hittek abban, hogy a vers kimondva válik igazán élővé.
E gondolat elválaszthatatlanul összekapcsolódik Latinovits Zoltán nevével, akit méltán neveztek a „Színészkirálynak”. Bár kivételes színészi alakításai filmtörténetünk megkerülhetetlen részei, legalább ekkora örökséget hagyott maga után versmondóként is. Előadásában a költemények nem pusztán elhangzottak: életre keltek. Hangjának különleges ereje, a szavak iránti alázata és rendkívüli művészi érzékenysége új dimenziót adott Ady, József Attila, Radnóti vagy Illyés Gyula verseinek. Nem véletlen, hogy ma is sokan az ő előadásában fedezik fel újra a magyar líra legnagyobb alkotásait. Latinovits hitt abban, hogy a vers nem muzeális emlék, hanem élő gondolat, amely minden korban képes megszólítani az embert, ha hiteles tolmácsolóra talál. Művészetének egyik legfontosabb üzenete éppen az volt, hogy a költészet nem csupán olvasnivaló, hanem átélhető lelki élmény. NNemzeti Örökség Intézete+1
A mai, rohanó világban talán még nagyobb szükségünk van a versekre, mint valaha. Egy költemény néhány sorban képes megfogalmazni mindazt, amit hétköznapi szavakkal sokszor lehetetlen kimondani: a szeretetet, a fájdalmat, a reményt, a hazaszeretetet vagy éppen az emberi összetartozás érzését. A versek megtanítanak figyelni önmagunkra és egymásra, gazdagítják anyanyelvünket, erősítik kulturális identitásunkat, és segítenek megőrizni azt a lelki örökséget, amely nemzedékeken át összeköt bennünket.
A Szarvasi Vízi Színház ezen az estén ismét bebizonyította, hogy a költészetnek ma is helye és közönsége van. A Holt-Körös csendes hullámai, a nyári alkony fényei és a magyar költők örök érvényű gondolatai együtt olyan különleges élményt teremtettek, amely sokáig elkíséri mindazokat, akik részesei lehettek ennek a meghitt, lélekemelő estnek. A közönség hosszan tartó tapssal köszönte meg az előadóknak azt az ajándékot, amelyet ezen a nyári estén kaptak: a magyar költészet időtlen szépségét.
SzJ