Nevetés a vízparton – teltházas siker az Add kölcsön a feleséged! a Szarvasi Vízi Színházban
Az eső megkímélte az Add kölcsön a feleséged vígjátékra kíváncsi nagyszámú nézőközönségét. Az előadás előtt kisebbfajta riadalmat okozott az időjárás, de tisztességesen megvárta, míg meghajolnak a színészek, aztán alaposan rákezdett.
A nyári színházi esték egyik legfontosabb küldetése a kikapcsolódás, és Pierre Sauvil – Eric Assous komédiája, az Add kölcsön a feleséged! pontosan ezt biztosította a közönségnek. A Szarvasi Vízi Színház festői környezetében bemutatott előadás könnyed nyári szórakozást nyújtott, miközben a politikai karrier, a házasság és az emberi gyarlóság témáit sem hagyta érintetlenül.
A történet alaphelyzete már önmagában abszurd: egy miniszter élete legfontosabb kinevezésére készül, amikor képviselő barátja meghökkentő kívánsággal áll elő. A helyzetből kiinduló félreértések, zsarolások és kétségbeesett mentőakciók sorozata olyan bohózati gépezetet indít be, amely megállás nélkül termeli a komikus pillanatokat.
Barnóczky Ákos rendezése jól érzékeli a francia vígjátékok ritmusát. Nem akar többet mutatni a darabnál, inkább a gyors tempóra, a pontos belépésekre és a poénok megfelelő időzítésére helyezi a hangsúlyt. A jelenetek gördülékenyen követik egymást, a cselekmény pedig folyamatosan újabb és újabb bonyodalmak elé állítja a kiváló előadókat.
A miniszter (Szőke Zoltán) figurája egyszerre hataloméhes és esendő, miközben egyre kétségbeesettebb próbálkozásokkal igyekszik megőrizni politikai jövőjét. A titkár (Várkonyi András) és a sajtótitkár ( Cseke Katinka) karakterei hatékonyan erősítik a komikus szituációkat, míg a női szereplők szerencsére nem pusztán a történet kellékei, hanem aktív alakítói az eseményeknek.
A darab legnagyobb erőssége a folyamatosan fokozódó káosz. A szerzőpáros ügyesen építi egymásra a félreértéseket, így a néző szinte végig kíváncsian várja, mikor és hogyan omlik össze a szereplők gondosan felépített hazugsághalmaz. A politikai szál inkább humorforrásként működik, mint valódi társadalmi kritikaként, de éppen ez teszi könnyen befogadhatóvá az előadást, és okoz a nézőknek derűs perceket.
A szabadtéri környezet különleges hangulatot kölcsönöz az estének. A vízparti színpad és a nyári atmoszféra jól illeszkedik ehhez a könnyed komédiához, amely nem kíván világmegváltó gondolatokat közvetíteni, viszont két órára garantáltan kiszakítja a nézőt a hétköznapokból.
A közönség reakciója egyértelműen jelezte, hogy működnek a poénok. A nézőtéren szinte folyamatos volt a nevetés, a legjobb jeleneteket pedig hangos taps és felszabadult derültség kísérte. A teltházas nézőtér végig együtt lélegzett a színészekkel, ami különösen fontos egy ilyen műfajú előadás esetében.
A szabadtéri játékhely ismét bizonyította különleges varázsát. A vízparti környezet, a nyári este hangulata és a könnyed komédia természetes egységet alkotott, így az előadás nem csupán színházi élményként, hanem igazi nyári programként is emlékezetes maradt.
Az Add kölcsön a feleséged! nem kívánt mély társadalmi elemzésekbe bocsátkozni, és nem is akarta újraírni a vígjáték műfajának szabályait. Célja a szórakoztatás volt, a felhőtlen kikapcsolódás és a nevetés – ezt pedig a szarvasi előadáson maradéktalanul teljesítette.
SzJ
