Az osztálynak jelentjük: nálunk tuti átmentek

Megint a Baross Imre Artistaképző Intézetet jöttünk dicsérni: az artista osztály vizsgaelőadása nem volt tökéletes, de aki hibázott, az olyan elegánsan oldotta fel a gubancot, hogy még azért is adnánk egy ceruzás ötöst, zölddel beírva.

Dr. Melis János jegyző lett volna az est házigazdája, de egyéb teendői miatt Babák Mihály főpolgármesteré lett a megtisztelő és különleges feladat. Miért különleges és miért megtisztelő? Mert a publikum itt artistává lett fiatalok konkrét vizsgaelőadásait izgulhatták végig – vagyis a néző nem csupán mint néző volt jelen, de igazából zsűritagként is működött.

Ha taps volt, akkor átment a diák. Ha nem volt taps – megbukott.

Viccelünk persze, mert ilyesmiről szó sem volt – azonban ismét meg kell jegyeznünk, hogy a Baross Imre Artistaképző Intézetben valamit nagyon jól csinálnak. Emlegettük ezt már a Boszorkányüldözésénél, rajongtunk eleget a La mancha lovagja után, de ímhol, az artistaképző, vagyis a cirkuszi szakik képzése sem az utolsó az ottani tornasorban. Ahogy azt Babák Mihály el is mondta: mennyire sajnálja, hogy Fekete Péter államtitkár, aki a cirkusz VALÓDI rajongója és éltetője (legyen épp bárhol, vagy bármily pozícióban) nem láthatta a produkciókat – és ezzel mi is teljes mértékben egyet tudunk érteni.
Mert ez az este sem volt semmi.

Kezdjük a gyengébb részekkel – a bohócoktól Sorok Íróját a frász töri ki, a műfaj (saját vélemény) poros és molyszagú, és ezen a meggyőződésen a helyi tréfák sem változtattak, maximum egy keveset, de azt is csupán a törekvés miatt. Amiből azonban tán pont a lényeg hiányzott. Nem bántásból mondunk ilyeneket – de nemigen láttuk, hogy valahogy frissíteni akarta volna az osztály ide tartozó része a piros orros hupákolást.

A gyerekek viszont nevettek, így simán lehet, hogy mi vagyunk a szekrénybe zárt, vaksi, mélydepresszióban szenvedő pampulákok. Ki tudja.

Azt viszont tudjuk, hogy mi volt az est kiemelkedő pontja. Egy lány bánatát néztük végig (tényleg lehet valami ebben a depresszió-dologban), aki a trapézon, boldogtalan részegségben billegte sírásba magát és minket – na ezt nevezzük mi produkciónak. Nem mintha a többiek nagyon-nagyon mellényúltak volna (és itt látni, hogy ezek a gyerekek nem csak mesterségre, hanem annak alázatára is oktatva voltak – nem egy lehulló karika, vagy felforduló koffer okozhatott volna galibát, de minden bajra bájjal reagáltak a szereplők. Ami igen nagy szó.).

De az est vitathatatlan sztárja a (szerintünk) a szerelembe részegült lány szívhalál-tánca volt. Hatalmas tapsot érdemel, mert nem csak a szakmai tudását csillogtatta meg, hanem hozzátett, történetet mesélt, lelket facsart össze.

Jár a taps. És mindenkinek járt is – meg az az óriási csokor is, amit az artistáknak Babák Mihály az Országos Mozgáskorlátozottak nevében adott át a truppnak.

AZs

Fotó: Kepenyes Balázs