Teltház előtt hódított a Kaktusz virága a Szarvasi Vízi Színházban

Újabb teltházas estét könyvelhetett el a Szarvasi Vízi Színház, ahol ezúttal az NR Production előadásában Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy világhírű zenés vígjátéka, A kaktusz virága szórakoztatta a közönséget. A nézőtér megtelt, a színházkedvelő közönség pedig ezúttal is bizonyította, hogy a nyári évad egyik legkedveltebb műfaja továbbra is a könnyed, mégis tartalmas komédia.

A darab története immár több mint hat évtizede töretlen népszerűségnek örvend. Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy 1964-ben bemutatott bohózata rövid idő alatt meghódította Európa színpadait, majd a tengerentúlon is óriási sikert aratott. A műből 1969-ben készült világhírű film Ingrid Bergman, Walter Matthau és Goldie Hawn főszereplésével, amely tovább növelte a történet ismertségét. A francia vígjáték időtállóságát az adja, hogy bár a cselekmény egy apró hazugságból indul ki, a félreértések és a bonyodalmak ma is ugyanolyan frissen és szórakoztatóan hatnak, mint évtizedekkel ezelőtt.

A történet középpontjában Julien áll, a nőtlen, magabiztos fogorvos, aki úgy véli, kivételes érzéke van a nőkhöz. Annak érdekében azonban, hogy elkerülje a komoly elköteleződést, barátnőjének, Antóniának azt hazudja, hogy nős, és három gyermek édesapja. A könnyednek induló füllentés akkor válik kezelhetetlenné, amikor Antónia ragaszkodik hozzá, hogy személyesen is megismerje a feleséget. Julien kétségbeesésében asszisztensnőjét, Stephanie-t kéri fel a nem mindennapi szerepre, ám ezzel olyan lavinát indít el, amelyből egyre nehezebb sértetlenül kikeveredni.

Az NR Production előadása lendületes tempóban, kiváló ritmusérzékkel bontotta ki a bohózat humorát. A jól felépített helyzetkomikumok, a frappáns dialógusok és a zenés betétek kellemes egyensúlyban váltották egymást, így a nézőknek egyetlen pillanatig sem volt idejük unatkozni. A rendező, Tarsoly Krisztina nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a klasszikus történet mai szemmel is élvezhető, friss és dinamikus maradjon.

Nagy Róbert magabiztosan formálta meg Juliant, a magát minden helyzetből kivágni próbáló fogorvost. Játékában egyszerre volt jelen az önbizalom, a komikum és az a fokozatos tanácstalanság, amely a hazugságok hálójában vergődő főhős sajátja. Liszi Melinda Stephanie szerepében finom humorral, visszafogott eleganciával és remek karakterépítéssel mutatta meg, miként válhat a látszólag jelentéktelen asszisztens az események egyik legfontosabb alakjává.

Kiss Viktória temperamentumos Antóniája energikus és szerethető volt, míg Szász Borisz Igor szerepében fiatalos lendületével és természetes játékával szerzett derűs pillanatokat a közönségnek. Boronyák Gergely Norbertként biztos pontja volt az előadásnak, Lénárt László pedig több szerepben is emlékezetes humorforrásnak bizonyult. A zenei betétekben Lévai Attila, illetve Puskás Dániel gondoskodott a könnyed hangulatról.

Az előadás látványvilágát Egyed Zoltán praktikus, a gyors jelenetváltásokat jól segítő díszlete, Kiss Kata ízléses jelmezei és Szkáli Edina koreográfiái tették teljessé. A zenei vezető és korrepetítor, Rázga Áron munkája szintén hozzájárult ahhoz, hogy a zenés elemek szervesen illeszkedjenek a cselekménybe.

A Vízi Színház közönsége hálás partnernek bizonyult: a nézőtéren végig felszabadult nevetés, gyakori taps és érezhető jókedv kísérte az előadást. A humoros helyzetek rendre célba értek, a fordulatok pedig újra és újra megnevettették a teltházas publikumot.

A Kaktusz virága ismét bebizonyította, hogy a jól megírt klasszikus vígjáték nem veszít aktualitásából. A szerethető karakterek, a remek színészi játék, a pergő rendezés és a zenés betétek együtt olyan szórakoztató nyári színházi estét eredményeztek, amely méltán aratott sikert Szarvason. 

SzJ