Centiről centire

A Rózsavölgyi Szalon Centiről centire előadása könnyű szórakozást ígért, de a nézőtéren ülő majd’ ezer ember hamar rájött, nem is annyira könnyed ez a történet.

Szombaton este a Szarvasi Vízi Színház színpadán meglehetősen lelakott nappali képe fogadta a nézőket: elnyűtt kanapé, ódivatú fotel, dohányzóasztal, méretes hűtő, a háttérben könyvespolc csecsebecsékkel, halomnyi pizzásdoboz, (díszlet: Enyvvári Péter) egy életnyi fontos, és még annál is fontosabb, egymásra pakolt réteg, amely nyílt őszinteséggel mutatja be lakóját, Maureen-t (Marjai Virág), aki az evésbe menekülő negyvenesként igazi „az én házam az én váram” légkört teremt, kikezdhetetlen, fanyar humorával, optimizmusával. Maureen, aki fogászati asszisztens, szeretetre méltó, negyvenes, nassol, hogy ne kelljen belegondolni magányába, a legváltozatosabb helyekről pizzákat rendel, a hűtője tele van mogyorókrémmel és paradicsomszósszal, mellyel minden feldobható, pizza, rosszkedv, kókuszpuding. Szerinte a paradicsomszószban oldódik legjobban a bánat. 

Ide viharzik be testvére, Sheila (Dobó Kata), energetikusan, határozottan, elsöprő lendülettel, hogy kirobbantsa végre ebből az állapotból Maureen-t egy Joe-val (Hajdú Steve) – aki a hírek szerint úgy néz ki, mint John Travolta – szervezett vakrandi ürügyével. 

A történet előrehaladtával láthatjuk, hogy Sheila élete sem fenékig tejfel: megállás nélkül plasztikáztat és féltékenykedik ügyvéd férjére, Kyle-ra, (Őze Áron, aki egyben a darab rendezője is). Kyle második legénykorát éli, látszólag mindenben csúcsra ért, valahogy mégis csupa kishitűség veszi körül. 

Hány ilyen sorsot, embert ismerünk a saját környezetünkben, ahol látszólag minden rendben van, küllemre gyönyörű, magabiztos, mindenkinek mindent megszervez, elintéz, de ha kicsit megkaparjuk a felszínt, hamar rájövünk, hogy mennyi belső bizonytalanságot takar? 

Maureen végül kötélnek áll, ad egy utolsó esélyt a romantikának, amelyről már épp készül teljesen lemondani. Találkozik Joe-val, aki esetlen, de végtelenül kedves, szeretnivaló, és kendőzetlenül kimond mindent, ami csak eszébe jut. Joe-n látszik, hogy túl van jó néhány csalódáson, ez az utolsó alkalmak egyike,  amikor még képes összeszedni a bátorságát és megmaradt önbecsülését, hátha valami csoda folytán most sikerülni! Maureen-nal való ismerkedésük lassan és óvatosan, tényleg centiről centire halad, és a dinamikája inkább az egyet előre – kettőt hátra ütemét követi. Persze minél jobban közelednek egymáshoz, annál nagyobb a tét, így válnak egyre sebezhetőbbé. El is érkezik a töréspont, amikor Maureen menekülőre fogja, és Joe még vastagabb páncéllal találja szemben magát.

Mind a négyen bizonytalanok, tökéletlenek, mind a négyen másképpen sebezhetők. Valójában mind a négyen csak a boldogságot keresik, szükségük van érzelmi feltöltésre. Mindnyájan centiről centire haladnak, hogy megküzdjenek a saját magányukkal, a saját függőségeikkel, a saját zavaraikkal, mindez fergetegesen, kedves sztorikkal, sok-sok poénnal, fordulattal, vicces és szerethető karakterekkel, komikus helyzetekkel.

A szerző, Jon Lonoff amerikai színházi ember. Játszik, ír, rendez. A Centiről centire című darabja bizonyítja, hogy a szerelem minden formában és méretben létezik. A New York-i kritikák azt írták róla: „Ez az a szellemes és komolyan vett vígjáték, amelyre minden évad vár.”

A Centiről centire című előadás a Samuel French, Inc. nevében eljáró Concord Theatricals Company engedélyével, a Hofra Kft. közvetítésével jött létre.

SzJ

Fotók: Kristály Alexandra

SzJ