Toldi írójához elküldöm lelkemet

Tóth Péter Lóránt  (Pro Cultura Hungarica-díjas) kunszentmiklósi versvándor az üstökösök éjszakáján a magyar irodalom két állócsillagáról, Petőfiről és Aranyról beszél a Szarvasi Vízi Színházban szép számmal megjelent nézőinek.

A bölcsőjéhez invitáltatok. / Eljöttem, vezetett a csillaga, / De én se bölcs, se király nem vagyok. / Se aranyom, s myrrhám, se tömjénem, / Se hangom már, hogy fennszóval dícsérjem, / A lábam véres, üres a kezem, / Sosem élt életemet keresem, / Nyomomban rabföld sóhajtása rezdül, / Nyögő erdőkön loholtam keresztül, / Lelkemben Erdély avarja zizeg, / Én ott nem bölcsőt, de sírt őrizek. / A bölcsőjéhez invitáltatok

Reményik Sándor A sírtól a bölcsőig versével kezdte a versvándor Petőfi és Arany barátságáról szóló estjét, de máris halljuk az “Itt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép nagy rónaságon..” És innen nincs megállás, hihetetlen felkészültséggel, lelkesedéssel beszél a két költő barátságáról, bevonja a közönséget, kérdéseket tesz fel, sztorikat mesél, sodró erejű előadása teljesen magával ragadja a hallgatóságát. 

Az est folyamán szóba kerül, hogy közel 200 előadást tartott a Kárpát-medencében, és bármerre járt, Petőfi és Arany barátságát mindenhol magukénak érzik a gyerekek és felnőttek egyaránt. Minden kocsmában, a legkisebb faluban is ismerik, mondják Petőfi verseit, a magyar ember lelkében még mindig erősen él. 

A két költő barátsága azért is példaértékű, mert két teljesen különböző habitusú emberről beszélhetünk, akik mégis egymást támogatták. Ez intő lehet nekünk is 2023-ban, az egymáshoz való odafordulás vagy a másság elfogadásával kapcsolatosan.

De szóba kerül Azahriah, Freddie Mercury, a Bohém rapszódia, sőt, az is, hogy Petőfit mindannyian génjeinkben hordozzuk; benne van a szerelmünkben, amikor a másik tekintetét keressük, vagy az elragadtatott érzésben, amikor egy focimeccs előtt hatvanezer néző együtt énekli a himnuszt, de a költő és az igazságkeresés minden ereje ott munkál majd a kamaszokban akkor is, amikor indokolatlanul bántott és megalázott társuk mellett kell kiállni, akár egyedül is. – Ha sarokba szorítva látod egy kortársad, eldöntöd, nem azért születtél erre a világra, hogy megaláztatását tétlenül végignézd. 

Levelezések, versek, visszaemlékezések, legendás történetek repítették vissza a hallgatóságot a magyar irodalom legrövidebb ideig tartó, de legmélyebb barátságába. A tűz és a víz találkozása, akik nem kioltották egymást, de segítették, támogatták a másikat.

Versvándorunk a Petőfi-emlékévben elindult a szülői háztól Kiskőrös, Kaskantyú, Orgovány, Jakabszállás, Fülöpjakab, Kiskunfélegyháza, Gátér, Csongrád, Szentes, Fábiensebestyén, Gádoros, Nagyszénás, Kondoros, Murony, Békés, Mezőberény, Doboz, Sarkad, Méhkerék, Nagyszalonta – hét nap, két ország, kettőszáznegyven kilométer gyalog, lovaskocsin, csónakon. Egy halhatatlan barátság nyomában”

Nagyon-nagyon gyorsan eltelik az egy óra, pedig szívesen hallgattuk volna még tovább. Visszavárjuk.