Pinokkió

A Turay Ida Színház gyakori vendég a Vízi Színházban, szerdán gyermekelőadással jártak Szarvason, és olyan teltházat vonzottak, hogy ott aztán tényleg egyetlen egy ember sem tudott volna már leülni.

Nem volt hiábavaló a várakozás: valóban ragyogó estében lehetett része a közönségnek. Borbély Krisztina rendező biztos kézzel olyan meséhez nyúlt, ami kicsiknek és felnőtteknek is fontos, érdekes, izgalmas és örökérvényű: igazmondás, becsület és szeretet.

Geppetto, a szegény, idős fafaragó egy fadarabot kap ajándékba, amiből életnagyságú marionett-bábút farag, Munkája végeztével felnéz az égre és azt kívánja, bárcsak az általa Pinokkiónak elnevezett bábú igazi kisfiúvá válna. Amíg Geppetto alszik, megjelenik a Kék Tündér és teljesíti az öregember álmát: a fabábú életre kel! A felébredő férfi a kezdeti ijedtség után repes az örömtől és vele örül Pinokkió is, azonban másnap a fából lett kisfiúnak iskolába kell mennie,és ekkor kezdődnek a bonyodalmak..

Pinokkió csak félig alakult át: lelke ugyan egy emberé, de a teste továbbra is fából van, képes magától mozogni, alapvetően rendes fiú, viszont végtelenül naiv, hiszen gyakorlatilag egy újszülött, eddig nem élt. Miután Pinokkió azt sem tudja, mi a rossz és mi a jó, a Kék Tündér feltételt szab: ha Pinokkió képes megtanulni az emberi erényeket, akkor testileg is (hús-vér) emberré teszi, amit Pinokkió és Geppetto is mindennél jobban szeretne. 

A tanulási folyamat közben főhősünk  egy sor kalandba keveredik, és legtöbbször bizony pórul jár, mert egy rókából és macskából álló páros folyton átveri. Többen is próbálják figyelmeztetni, többek között egy fehér színű feketerigó, amelyet azonban bekap a macska, valamint a Dzsepettó házában egy évszázada élő beszélő tücsök, akit viszont Pinokkió öl meg egy kalapáccsal. 

A mese nagyon szórakoztató gyereknek, felnőttnek egyaránt, szép díszlettel, kiváló koreográfiával, nagyszerű zenével. A Pinokkiót játszó Szuromi Bernadett marionett-mozgása külön említést érdemel, hitelesen, végtelen szakmaisággal megalkotott. A Dzsepettót alakító Fehérvári Péter is feltétlen említést érdemel, Boros Ádám mint Táltos Tücsök az előadás komikumának veleje, ha megjelenik, kacagnak a gyerekek – és a felnőttek is.

Nem volt hiábavaló tehát a várakozás, tanulságos, szórakoztató mesét kaptak a gyermekek, az előadás végén tapsoltak is lelkesen.