A mosoly országa
„A muzsika magával ragadja a közönséget, mert aki írta, meggyőződésből, hittel írta” – közli a korabeli sajtó Lehár Ferenc zenéjéről.
A Magyar Zenés Színház előadásában híressé vált, slágerekkel teli operettet láthatott Szarvas város közönsége, gondoljunk csak a Vágyom egy nő után-ra, vagy a Barackfavirág dalra. A mosoly országa Lehár Ferenc életművének összefoglaló darabja, a zeneszerző titkon Puccinit tekintette mesterének, ezt a művet feltehetően a Pillangókisasszony férfiváltozataként, azaz “Pillangó úr”-ként álmodta meg.
Az operai igényességgel megkomponált, háromfelvonásos operettet 1929-ben mutatták be Berlinben. Zenei jellegét és történetét az akkor divatos keleti motívumok is inspirálták: a bécsi tábornok arisztokrata lánya, Liza (Denk Viktória) és a kínai trónörökös, Szu Csong herceg (Ujvári Gergely) szerelmét meséli el. A bécsi arisztokrata lány és a kínai diplomata szerelme romantikusnak tűnik, a lényeg a társadalom elvárásaiban, a különböző megfelelési szándékokban, és az egyén szabadságát oly sokszor korlátozó körülmények elfogadásában, vagy felrúgásában rejlik.
A mosoly országa szívet-lelket bizsergető-melengető vallomás az ember dolgáról a világban, magánszemélyként és közszereplőként. Sok nevetés és tréfa mellett műfajának azon ritka kivételei közé tartozik, melynek a vége nem igazi happy end…
A történet 1912-ben játszódik. Egy osztrák tábornok lányának, Lizának és a 4000 éves történelmének fordulópontjához érkezett Kína trónörökösének – későbbi császárának – Szu Csongnak szomorú végű szerelmét meséli el.
A kérdés: vajon a Kelet valóban csak Kelet és a Nyugat csak Nyugat – illetve a szerelem képes-e átlépni a határokat. Lehár e művében a hagyományosan mindig “happy end”-del végződő operett műfajba elsőként bevezeti a “könnyeket”, s megteremti ezzel a szerelem és gyűlölet zenés drámáját, azt sugallja a nézőknek, hogy toleránsnak kell lennünk a másik emberrel szemben. A történet tanulsága, hogy a romantikus szerelem nem elég ahhoz, hogy egy életre szóló kapcsolatot kössünk.
Az előadást Csonka Zsuzsanna rendezte, a színpadkép Csanádi György munkája. Főbb szerepekben Ujvári Gergelyt (Szu Csong), Denk Viktóriát (Liza grófnő), Jenei Gábort (Hadfaludy), Henczi Emmát (Mi) Németh Gábort (Csang), Bardóczy Attilát (Eunuch), Csonka Zsuzsannát (Lichtenfelsné) és Bardóczy Attilát (Lichtenfels) láthattuk.
Lehár Ferenc 1870-ben Komáromban született, zeneszerző, operett komponista, karmester. Előadói pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott 1899-ig. Első zeneszerzői próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja katona-karmesteri posztját, amelyet csak 1902-ben adott fel, amikor bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, amely világsiker lett, és meghatározta további munkásságának fő irányvonalát. Az igazi elismerést azonban A víg özvegy (1905), a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem (1910) hozta meg számára. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban és rövid ideig Berlinben töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője, műveiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedett bécsi operett stílusát.