Ne most, drágám!
“A statisztikák bebizonyították, hogy a férfiak 98 %-a hűtlennek született, a maradék 2 % meg hazudik.”
Fergeteges vígjátékot láthatott Szarvas közönsége a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház jóvoltából, ahol a fent idézett mondat minden szava igaznak bizonyult. Ray Cooney angol színész és drámaíró Ne most, drágám! című vígjátékán derült, mosolygott, nevetett, sőt! megkockáztatom: röhögött mintegy ezer ember a víziszínházban.
A káoszt a klasszikus Ray Cooney-vígjátékokhoz hűen itt is a hazugságok folyamatos egymásra épülése indítja el, és ahogy a főszereplő által beindul a megoldás gépezete, elképesztő események kezdik gyors ütemben követni egymást. Az előadás a klasszikus angol vígjáték-hagyományt követte, a rá jellemző virtuóz cselekmény-vezetéssel, a különböző félreértések és helycserék már-már követhetetlenek, ki kivel, hol, mit akar, honnan jön, hová megy, kin van ruha és ki meztelen? A szálak időnként végzetesen összekuszálódtak, a történet ezer szálon fut, és végül mindenki szerelmes lesz… a kérdés csak az: kibe?
A vígjáték látszólag egyszerű műfaj, de ez korántsem igaz, kiváló ritmusérzékre, pontosságra, figyelemre, harsányságra van szükség ahhoz, hogy az ember jól művelje. A Ne most, drágám! tele van helyzetkomikummal, ahol a tempónak/ritmusnak óriási szerepe van abban, hogy jól működjön a darab. És a Ne most, drágám! kiválóan működött.
A történet dióhéjban a következő: az elegáns londoni szőrmeszalonban Gilbert (Nagy Sándor), a felfuvalkodott társtulajdonos, felesége távollétében (Danyi Judit), a hódítás reményében nercbundát készül ajándékozni Janienek (Horváth Alexandra), az egzotikus szépségnek. Tervének többek között az is akadálya, hogy Janie férje (Hegedűs Zoltán), feltehetőleg erősen gyanakodna, ha felesége egy tízezer fontos bundában állítana haza. A nőügyekben páratlanul találékony Gilbert, – a mindent megkavaró csábító -, beindítja a megoldás gépezetét, aminek következtében elképesztő események kezdik gyors ütemben követni egymást. Ne feledkezzünk meg Arnold Crouch-ról, aki társtulajdonos a szőrmeszalonban (Járai Máté), aki a legnagyobb jóindulattal sem mondható túl eszesnek, de ő az egyetlen, akiben maradt még egy csöppnyi tisztesség.
A darabot rendezte: Szerednyey Béla (Jászai Mari-díjas)
Nincs mély mondanivaló, a világot sem szeretné megváltani, “csupán” tökéletes kikapcsolódást, felhőtlen két órát kínál a darab, és ezt maradéktalanul meg is kaptuk. Kell-e más bizonyíték, mint a szűnni nem akaró vastaps?
