A boldogság, az házasságban oldódik
A népszerű művész egyszemélyes 80 perces vígjátékában nyolc különböző karaktert keltett életre és igen fontos témát járt alaposan körbe: azt, hogy a férfiak miért értik félre olyan gyakran a lányokat és az asszonyokat.
Az első percekben kiderült, mi nem is a Szarvasi Vízi Színház nézőterén ülünk, hanem egy házassági tanácsadóhoz jöttünk, Gusztihoz. Kicsit sokan vagyunk, – teltház! -, nem kerülhetnénk sorra egyesével, ezért itt, szűk körben beszéljük meg párkapcsolati problémáinkat.
Gusztival legutóbb a szülőszobán találkoztunk (Hogyan értsük félre a nőket?), most kicsit továbblépünk, nézzük, mi történik egy házaspárral, miután megszületik a gyermekük, mit gondolnak a gyereknevelésről, a házasságról, mi történik a szülés után, meddig bírják a férfiak behúzni a hasukat, amikor egy fiatal lánnyal beszélgetnek, egy tízes skálán mennyit segít, ha anyuka odaköltözik hozzátok, meg lehet-e csalni valakit véletlenül?
Csányi Sándor mindjárt az elején játékra hív bennünket, random módon mondjuk bármilyen szót, ami eszünkbe jut. Széles a választék: kobra, cipőfűző, vaddisznó, kukásautó, alkonyat, halszálka, füstölt kolbász, császármetszés, bugyogó, tejfakasztó, menopauza, bohém, éticsiga, szarvasgida, aludttej. Majd megszavazzuk a legérdekesebbeket: bugyogó, tejfakasztó, füstölt kolbász, menopauza. Miközben az előadó körbejárja hol vicces, hol nagyon is elgondolkodtató estje során, melyek azok a sarkalatos pontok, amitől nem, vagy igen nehezen működnek a párkapcsolatok, nagyon találékonyan beleszövi mondandójába a kiválasztott/megszavazott kifejezéseket.
Nézzük is sorban, mi okozhat problémát egy párkapcsolatban: kritika, kommunikáció hiánya, túlzott elvárások, közösen töltött idő elmaradása, állandó feszültség, megcsalás, elhidegülés… Ezeken a pontokon vezette végig a rendkívül jól szórakozó nézőket Sanyi, alias Guszti, miközben ilyen – nagyon is életszerű bölcsességek hangzottak el, hogy “Ha van valami, amiben jók vagyunk mi férfiak, az az osztott figyelem”, „Higgyék el! A férfiak 92% nem látja a morzsát az asztalon…” , vagy a „minden ideges nő mellett áll egy értetlen férfi, aki nem tudja mit tett.”, azt is megtudjuk, hogyan választ tapétát egy férfi: „Bézs, ekrü, vagy tojáskrém? Hisz én három piszkosfehér színűt látok, ez nem ér!”.
Aztán annak rendje-módja szerint eljutunk az est során a felismeréshez, hogy az édesanyák, feleségek (tegyük hozzá gyorsan: a férfiak sem!) nem tökéletesek, nem is kell annak lenniük, “az abrosz, amiben keressük a hibátlant, úgyis rögtön megint kecsupos lesz. „Átülhetünk egy másik asztalhoz, ahol még tiszta az abrosz. De nem jobb azt megszeretni, ahol a kecsupfoltból a gyerekek szivecskét rajzoltak? A terítéket úgyis olyan gyorsan leszedik…„ “Boldogtalannak lenni luxus, amikor itt van ez a gyönyörű élet”.
A Hogyan értsük félre a nőket? írója és rendezője, Csányi Sándor így vall előadásáról: “Tulajdonképpen ez a színház legősibb fajtája. Állsz egyedül. Szemben veled több száz ember, és tessék érdekesnek lenni. Nincs díszlet, nincs partner. Semmi nincs. Te írtad, te szerkesztetted, te adod elő. Vagy érdekes vagy, vagy nem. Nagyon intenzív élmény, ugyanakkor iszonyatosan fárasztó másfél órát lenyomni, interakcióba hívni a közönséget. “
Tökéletes 80 perc volt, bizonyította ezt az előadás végén a jól megérdemelt vastaps.




