Vers a víz fölött – Valami volt a levegőben

A pontos cím az, hogy „Valami VAN a levegőben” – hogy van-e, az kérdéses, de hogy volt, az holtbiztos.

Rendhagyó a szín: kiskocsmásan berendezett színpad, kockás terítő, üvegben bor és fröccsre váró ásványvíz – Tar Sándor jól mondta, tényleg a kricsmiben történnek a dolgok. Interaktív előadásról beszélünk, ahol a néző aktív részese volt a produkciónak, hiszen az asztalokhoz oda lehetett ülni, lehetett fogyasztani, és testközelből megtapasztalni, milyen az, amikor az ember színt játszik. 

Annyiban pontatlan a meghatározás, hogy nem vers volt a víz felett, hanem két sziporkázóan tehetséges színész játéka arról, miről és hogy is szól egy párkapcsolat. Ott, az orrunk előtt. Kristály Szandi és Berndt Richárd közös estje arról mesélt, egy csomó kiszólással, hogy merre kell keresni a szerelmet, hogy olyan, hogy örökké tartó szerelem létezik-e egyáltalán, vagy a románcot óhatatlanul is beszántják a szürke hétköznapok. 

Mert beszántják. Egy párkapcsolatra figyelni kell, óvni, tenyerünkön hordozni, vagy különben elszalad velünk a ló, jó dolgunkban azt sem látjuk meg, ami nyilvánvaló, ott van az orrunk előtt, és mi hagyjuk veszni azt, amiért megküzdöttünk. Önző az ember: a rózsaszín köd után hajlamosak vagyunk a megszokásra támaszkodni. Hogy ami van, az lesz, úgyis lesz, minek tegyek érte, hiszen van. A színész páros kíméletlen őszinteséggel mesélt arról, hogy ez a „van” micsoda egy gyilkos lehet – a leletnyi „vanban” elfeledkezünk arról, hogy mi lesz, hogy ami velünk történik, az önmagában csoda, hogy két ember egymásra találásában mágia lakik… és mi hagyjuk ezt a mágiát pislákolva kihunyni. 

Az előadás talán legerősebb részei azok, amikor a szereplők (rózsaszín szemüveget felvéve) a közönséghez fordulnak, arról faggatják az asztalok körül a nézőket, vajon nekik mi adatott, tudtak-e élni vele, tudnak-e élni vele, tudnak-e együtt élni azzal, amit úgy hívunk: szerelem. Mikor múlik el amúgy is? MI az a pont, amikor már csak vagyunk együtt? Hol van az a határ, ami gátat rak két ember közé – akik szeretik (vagy szerették?) egymást?

Olyan színeket mutattál meg nekem, melyekről tudod, hogy senki mással nem láthatom – ezt énekli Taylor Swift, de hogy hová tűnnek ezek a színek, arról már nem szól a nóta. Az előadás viszont erről szólt, nagyon erősen és szívbemarkolón. Jegyezzük meg a neveket: Kristály Szandi és Berndt Richárd. Fogunk mi még velük találkozni – két ennyire tehetséggel teli ember nem tűnik csak úgy el az orrunk elől. Nem úgy, mint az a fránya szerelem.

A. Zs.