Habkönnyű nyári estét hozott az Álomügyelet

Sztárek Andrea darabja nem váltja meg a világot – de néha nem is kell. 

Az Álomügyeletben benne van minden, ami egy könnyed, zenés darab sajátja: ismerős slágerek, szerelem és nemszerelem, évődés és vágyakozás valami elérhetetlen felé. Sztárek Andrea rendező láthatóan kívülről-belülről ismeri a műfajt – zenés játék a meghatározás, és ennek a meghatározásnak a darab maradéktalanul eleget is tesz. 

Az NR Production előadása egy kórház ügyeletes szobájában játszódik – egy szobában, ahol szereplőink (három ápolónő és egy orvos) éjszakai műszakjukat töltik. Belgyógyászati osztályon vagyunk, tehát nincs rengeteg feladatuk, ,,csak” vigyázni a betegek álmát. És persze a saját álmaikat. Az egyik nővérke (ELZA) nagy elhatározásra jutott, elindul az országos tehetségkutató versenyen, énekes kategóriában. De ez csak az egyik és egyikük álma. A másik nővérke (HELGA) a reménytelen szerelem beteljesülését várja minden együtt töltött ügyelettől. Az ellenállhatatlan és sármos fogorvos (ROLAND) azonban egy kétgyermekes családapa, aki válófélben van ugyan, de még mindig a feleségét imádja. Vagy mégsem? Vagy csak ennek a nővérkének akar és tud ellenállni? A harmadik nővérke (ANNA) – akinek életkora a legkevésbé sem indokolja a kicsinyítő képzőt – a lányával való nem éppen konfliktusmentes kapcsolatát igyekszik megoldani, immár a sokadik, ügyeleti szobában töltött éjszakán. Az ő álma ez. 

Álmok, vágyak, remények találkoznak 70 percben a Vízi Színpadon, és a közönség abszolút elégedett lehet a végeredménnyel. Fura dolog az álmodozás: ha megkapjuk, amit akarunk, akkor az a baj, ha nem kapjuk meg, akkor majd megesz minket a fene. Az álmodozás az élet megrontója, tartja a mondás, és ez abszolút érvényes a darab szereplőire – Helga hiába várja, hogy Roland, az orvos úgy nézzen rá, ahogy szeretné, Anna pedig a lányával próbál dűlőre jutni, de hogy pontosan milyen dűlőre, azt még ő sem nagyon tudja. Sztárek rendezése nagyon ügyesen játszik ezekkel az ábrándokkal, hol az egyik bukkan fel, hol a másik – nem hagy a levegőben lógni semmit. 

A színészek pedig abszolút hozzák a megfelelőt: Steinkohl Erika, Szoták Andrea, Sztárek Andrea, Nagy Róbert mind partnerek és megfelelő időben a megfelelő poént sikerül lecsapniuk. Összeszokott társasággal van dolgunk, és ez legfőképp a daloknál érvényesül – mert vannak dalok is, Elza például dalokkal nyugtatja a betegeket, így készülve fel a tehetségkutató versenyre. A muzsika értőn választott, a Jamaicai trombitás például tényleg telitalálat, de a műszak végi „Most kéne abbahagyni” is rendkívül találó választás. A darabban minden és mindenki a helyén van: „habkönnyű”, említettük a címben, és ez teljesen és maradéktalanul érvényesül. 

Az Álomügyelet tényleg egy álom, álmok garmadáját hozza, amik vagy beteljesülnek, vagy nem. Jó lett volna látni némi választ ezekre az álmokra, de enélkül is maximálisan teljesített a színészgárda és a rendezés. Semmi kivetnivaló nincs abban, ha nem tudjuk meg egy álom végét – maximum az ébredés lesz utána kicsit keserűbb. 

Sose rosszabb nyári estét. .

A. Zs.