Édesanyám, én azt sem tudom, milyen Robin Hoodot akartam

Kiittuk a Sörvúdi erdőt. Habja sok, de kukoricamálé helyett volt benne némi komLó – még ha nem is Pintér-féle hídba felment dobogós-helyezett. RH pozitív kritikánk következik.

Érdekes színházi férfi a Szomor művészember: gyakran merít mélyet a popkultúrából, hogy aztán azzal a színpadon kezdjen… valamit. Komolyabb művészi eszközökkel matekozza ki a szórakoztatás/művészet közti perjel magányosságát. Ezúttal nem kaptunk sajnos Monte Christo 2-őt, nagyon szerettük volna, vártunk is rá, de legalább Kovács Áron se a szegény ember Kevin Costnere, úgyhogy maradjunk is ennyiben.

Vagy hát ne maradjunk.

Van egy mindenki által ismert – legenda? Mítosz? Ezerszer feldolgozott, ide-oda a Broadwaytől a gyöngyvászonig (de utálom ezt a szót) pakolt, sőt, mondjuk ki, az közös tudatalattinkba mélyen beékelt, beénekelt, bedalolt népiesch dologról van szó – valószínűleg minden nemzetnek van egy Robin Hoodja, aki a gazdagoktól (akik bunkók) elvesz, hogy a szegényeknek adja (akik jófejek, mert, nos: szegények). Példa: Rúzsa Sándor valószínűleg nem volt az a hűdejófej arc, akinek a magyar néplélek látni akarta, Bonnie és Clyde nettó gyilkosokként mentek a mennybe (az FBI segített nekik, nem a manna), sőt, Rumcájsz a jicsini erdőben is inkább a rajzfilmes PR-fogásnak köszönheti a jó hírnevét, mint annak, hogy, mint BETYÁR, csupa jó dolgot cselekedett meg, csak mert durva hipszter szakálla van.

Hazugságban szeretjük látni ezeket a… hősöket? Nem hősök ők, de mi magunk, közösen azzá tettük őket. Robin Hood lényegét talán a Wikipédia foglalja össze a legjobban a Foglalkozása szakaszban:

Foglalkozása

tolvaj

íjász

swordfighter

kitalált önbíráskodó

Höhö.

És:

„A történet valóságalapjával kapcsolatosan megoszlanak a vélemények és nincs egységes álláspont, mégis akadnak konkrét bizonyítékok híres angliai törvényenkívüliekről, akikről már akkoriban szóbeszéd járta, hogy nem kizárólag saját zsebre rabolnak, de segítenek is a pórnépen. Ugyanakkor számos forrás, habár nem a legkorábbiak alapján az feltételezhető, hogy személye megegyezik Fulk Fitz Warinnal, aki egy normann nemesember volt, s aki, miután kiforgatták javaiból, törvényen kívülivé és János király ellenségévé vált.”

Értik, mire akarunk kilyukadni? SZÓBESZÉD. Robin Hood története akkor működik (színpadon, filmen, farsangi daljátékban), ha azt látjuk, amit MI akarunk. Fulk Fitz Warin története száraz, mert tényeken alapul, Robin Hoodot azonban mi találtuk ki. A MIÉNK, úgyhogy a dalnokoknak, filmrendezőknek, és színpadi embereknek KUTYA KÖTELESSÉGE azt adni, amit látni akarunk, látnunk kell, mert látnunk muszáj: hogy van valaki, aki erkölcsileg fölöttünk áll, aki megteszi azt, amit valószínűleg (hiszen emberek vagyunk, nem mítoszok) mi magunk nem tennénk meg soha. (Cserna-Szabót idézünk: abban az országban, ahol a legkönnyebben úgy jut lakáshoz/földhöz az ember, hogy feljelenti a szomszédját, mert zsidó/nyilas/kommunista/Soros, ezen talán ne is csodálkozzunk annyira.)

És akkor oké: vajon Szomor György és Miklós Tibor Robin Hoodja mennyire volt az, amit látni vágytunk?

Well, so-so. „A musicalban feldolgozott legenda méltán a világ egyik leghíresebb története, hiszen olyan örök emberi értékekről szól, mint a hazaszeretet, a hűség, az igazság keresése, a szabadságvágy, melyek mindenkor, minden időben érvényesek.” Igaza van ennek az ajánlónak? Igaza. A látványra nincs panasz, annak ellenére sem, hogy az örök Monte Christohoz képest meglehetősen szegényes. Hajdú István (Steve) mint Little John, a Nottinghami Bíróként Balázs Csongor tökéletesen állják a helyt, viszont, nos: Kovács Áron és Gubik Petra között nem nagyon működött a kémia. Magukban a karakterekkel semmi baj, de együtt nem igazán dolgozik közöttük semmi – Robin Hood tisztességes Kovács Áron, Lady Mariann szép és jól használt dramaturgiai elem, de itt meg is állhatunk. Mert mi volt ez a Robin Hood a Vízin? Egy könnyű, nyáresti hepaj, négy szerzetessel, akik tök jól funkcionáltak narrátorként. A dalok szálltak, teljesen oké volt az összes, viszont gyanús, hogy a „Fordult a kockához” hasonló, örök durvákat nem tartalmazott a szüzsé. Mítoszlimonádéként, a pórnépnek nyújtott zacskó aranyként funkcionált az egész, nem volt vele semmi problem, sőt, ha mindennap ilyen Hoodot kapnánk, akkor rendben lenne az életünk.

Ennyi, de se több, se kevesebb.

Nagyon várjuk a Monte Christót.

A.Zs.