Még olvasópróbán is nagyot ment a Kőszívű

A Baradlay-legenda még színpadra sem került, máris hatalmas sikert aratott a Vízi Színház színpadán. Hol a logikai baki? Kitalálják? Nem? Igen? Nem?

Nos, nincs baki, logikai meg pláne nincs: végül is tök logikus egy olvasópróbát egyenesen a közönség előtt megtartani. Egyrészt le lehet mérni, még a bemutató előtt, hogy melyik mondat sok, melyik monológ kevés, hol érthető a történet, és hol nem, sőt: melyik dal van a helyén, hangzik jól, és melyiket kellene a kukába száműzni.

Másrészről viszont az olvasópróba, legalábbis ez, jó móka.

Igen, a közönségnek is.

Szente Vajk rendező újabb monumentje, a Kőszívű – a Baradlay-legenda olvasópróbában debütált – ilyen se volt még. A darab ezt ígéri: “A három Baradlay fivér, Ödön, Richárd és Jenő történetében a függetlenségére törekvő magyar nemzet, a családi, a baráti és bajtársi kapcsolatokat mindenekfelett tisztelő magyarok és az igaz szerelem legyőzhetetlensége mutatkozik meg. Jókai Mór regénye, A kőszívű ember fiai a reformkortól a kiegyezésig ível, a Kőszívű – A Baradlay-legenda nagyobb történelmi kitekintésre vállalkozik. A Baradlay testvérek lenyűgöző, kalandos és romantikus történetén itthon eddig még sosem látott látványvilág és különlegesen szép dallamok vezetik végig nézőinket.”

És vajon hogy sikerült?

Hálistennek a szöveg nem volt sok, nem volt kevés, és, kedves Vajk, mindegyik dal üt. Komolyan. Mondjuk ez a tavalyi Puskás után nem nagy meglepetés: akkor egy focimeccsnyi ember egy Gun’s & Roses koncertnyi színpad előtt ült leesett állal, három (!) órán (!!) keresztül (!!!), hogy aztán elmondhassa: ezt is láttam. Ezt is láttuk.

Szóval ezt nevezik közönségi élménynek.

Amúgy meg: az olvasópróba próbából való próbája a publikum előtt egy ilyen heppöning színre tétele előtt nem is logikus: több, mint okos húzás. Musical? Egy JÓKAI, mit egy Jókai: A JÓKAI könyvből? Mi lesz a következő, zenés kabarétréfa az Encyclopedia Britannica összes alapján? A két kifejezés (Jókai + musical) valahogy sehogy sem fér össze, és komoly együttállások szükségesek ahhoz, hogy a dolog működjön.

Amit aznap este láttunk, az egy ilyen komoly együttállás.

Persze Szente Vajk, mint rendező, csupán egyetlen elem a tételben. A szövegíró: Galambos Attila, és a zeneszerző: Juhász Levente legalább ilyen fontosak, hogy a matek végén kijöjjön az X – az a faktor, az az elem, ami miatt egy musical (JÓKAIBÓL!!!) működőképes lehet. Ami miatt még Jókaiból is lehet musical – és ami miatt egyes kölkök talán komolyabb kedvvel állnak neki a kötelező Kőszívű Ember Fiainak.

Mi magunk most már leginkább a bemutatót várjuk.

Mert igenis hatalmas élmény volt, már csak szóban, minimál-jelmezben végignézni a próbafolyamat egyik utolsó állomását. Nem mi voltunk minimál, de kifejező jelmezben, hanem  a színészek… akik remekeltek. Polyák Lilla, mint a fiainak a kőszív helyett inkább boldogságot választó anya magasan ragyogta végig az előadás (előtti előadást), de Ember Márk, Fehér Tibor, Veréb Tamás, Katona Kinga, Kovács Gyopár, Náray Erika, Kováts Vera, Juhász Levente, és Szerednyey Béla is mind megérdemelten kapták a vastapsot. Nem voltak kis és nagy szerepek: szerepek voltak, amikben mindenki meg tudta mutatni magát.

Még több ilyen meglepetést, még több ilyen estét a Vízi Színházba.

A. Zs.