Zene nélkül mit?

Karsai J. András színész, énekes-dalszerző, pantomimművész zenés estje pont olyan volt, mint amilyennek egy szélhajú, nyári estének lennie kell: könnyed, kellemes, szürke színektől mentes. A jellemző árnyalatok ezzel szemben: arany, kedves-rózsaszín, fátyolos-vörös. Örültünk neki.

Karsai J. András, azaz Andrew J. K. komoly hátránnyal vágott neki a Szarvasi Vízi Színház első vasárnap estéjének – a színpad nagy, zenekar sehol, és komoly szakmai tapasztalat, valamint megfelelő énkép kell ahhoz, hogy egyes-egyedül megküzdjünk egy ilyen, mondhatni légüres térben a közönség szeretetéért.

Lelőjük a poént: a művész abszolválta a feladatot.

De előtte a kötelező kör: András Budapesten született, 1986. április 3-án. Szülei és testvére is ismert pantomim művészek, édesapja Karsai János, édesanyja Karsai Gizella, nővére Karsai Veronika. Művészi tanulmányait 1994-ben az édesanyja által vezetett CSIP gyermek-pantomimegyüttesben kezdte, 1995-ben az egri Gárdonyi Géza Színházban A láthatatlan ember című darabban kapta első színpadi szerepét.

2000-ben saját pantomim együttest alapított New Generation Pantomim Formáció néven, előadásaikat a Komédiumban és a Kolibri Pincében tartották. 2005-től a Theatrum Színiakadémia Művészeti Szakiskolában prózai színész szakon tanult, 2006-tól a Madách Színház stúdiójába is felvették, ahol 2009-ben diplomázott, mint musical színész. Szerepelt a Madách Színház musical előadásaiban és a Thália Színház Új Stúdióban.

2007-től a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatója volt. Táncos- és próbavezető szakon, modern tánc szakirányon 2010-ben kapta meg diplomáját. 2009-ben nővérével létrehozták a Mimage Pantomim Színház társulatot, amely a Merlin Színházban tartotta előadásait. Táncosként szerelt a Vígszínházban is. 2010-től a Budapesti Operettszínház Musical Együttesének tagja. Készít koreográfiákat is és részt vett német nyelvű előadások turnéin.

Andrew J. K. néven zeneszerzőként és énekesként 2014-től jelentek meg dalai. Színészként 2019-től a Turay Ida Színház társulatának művésze.

Oké, oké, a nagyja megvan, de mégis, ha jó volt, miért volt jó ez az első vasárnapi záróakkord?

Nos, mert Andrew J.K. pontosan azt adta a színpadon, amit ígért.

A Szólj, szélhajú nyár! címre keresztelt, s a kitüntető címért abszolút megérdemelten színpadra szálló művészember dalolt, pont annyit, amennyit ez a cím (és ez a nyári este) elbír, és pont olyasmit, ami a bodzaszörpöt, a Köröst, a világos fölé (alá) kitett napernyőket, vagy egyenesen a jéghideg sörhabot juttassa a publikum eszébe. Volt itt musicalbetét, volt jópofa, saját háztáji, volt friss családi darabból kiemelt egérdal… egy ilyen estén makrancos és búbogánccsal teli legyen az a szív, mely ennyivel nem bír el.

Vagy amelyik nem fakad nótára maga is.

Nem csak Andrew J.K. bizonyított aznap este, hanem a nézőtér szintúgy – lelkesedésben nem volt hiány. S bizonyított maga a színpad, a Szarvasi Víziszínház színpada is: lám, belakható, élő és lélegző lesz akkor is (háttérben a platánokkal és a Körössel), ha egyetlen ember énekli tele a terét.

Itt ennyi is lehet pont jó, sőt, szuper.

Adamik Zsolt