Nem csupán az 1920-as békeszerződésről szól

A Trianon című gigantikus történelmi panoptikummal indult a Víziszínház programja az idén 300 éves Szarvason.

Eddig kellett várnunk: június 17-én nekilódult az országban egyedülálló szarvasi Vízi Színház 12. évada. Nem is akárhogyan: Koltay Gábor (illetve pontosabban: a Koltay-testvérek) Trianon című, színpompás és nagylélegzetű darabja teltházzal ünnepelte a jeles számfordulót.

Apropó számok: Szarvas idén már végképp nagykorú lett, alapítása 300. évfordulóját ünnepli 2022-ben. A programokat ehhez a számhoz kötve szervezték meg, így nem véletlen a szervezők megnyitóelőadás-választása sem. Sőt – ahogy ezt Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója, „államtitkári zakóját lecserélve”elmondta: a színház ebben az évben minden előadás előtt különleges ajándékkal kedveskedik az aznapi, 300. látogatónak. Ez az első napon Nagy Imre volt – véletlen? Aligha!

Minden adott volt tehát egy élményekben gazdag, nyári estéhez. Ahogy azt a fő műsorszám előtti megnyitóbeszédében Babák Mihály, Szarvas polgármestere hangsúlyozta: a Vízi Színház magában „csakcsupán” épület – a helyiek, a turisták, a látogatók, azaz röviden: a közönség teszi azzá a különleges valamivé, ami. Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója hozzátette: a színház működése 12 éve csoda, és csoda az is, hogy a Jókai Színház is helyet kap az egyébként önmagában is díszes és színvonalas programsorozatban.

De mégis, milyen volt maga a megnyitó darab?

Nagy. Korokon átívelő. A Koltay Gábor által írt és rendezett, és a Kormorán zenekarból is ismert Koltay Gergely által zeneszerzett Trianon egyszerre szól az idősebb és a fiatalabb nemzedéknek – azoknak, akik megélték, és azoknak is, akikben életben kell tartani a fájdalmas magyar mementót. A folkzenei elemekkel átszőtt szimfonikus hangszerelésű darab követi a talán leghíresebb hazai rockopera, az István, a király hagyományait, azonban érezhető, hogy itt a hangsúly a gyászon és az emlékezésen van – ahogy azt az ajánlóban a szerzők írják: a századik évfordulón a történelmi ismeretek felelevenítésén túl a zenés produkció közös gondolkodásra hívja a nemzet megmaradásáért, közösségünk felemelkedéséért tenni akaró honfitársainkat.

A Balázs Béla-díjas, Érdemes Művész direktor nem csupán egy történelemkönyvet nyit meg a közönség előtt. A Trianon élőképeiben 100 év elevenedik meg: kiváló húzás a keretes szerkezetben az idős Dariday Róbert visszaemlékezéseire építeni, ő, mint narrátor, vagy hívhatnánk élő lelkiismeretnek is, nem bírál, nem okol, hanem mesél, és lám, a fájdalom átéléséhez már ennyi is elég. A darab itt azonban nem áll meg. Mindenki fájdalmán keresztül – legyen az újságíró, egyszerű székely ember, katona vagy polgár – mutatja be az 1920. június 4-én a Párizs melletti Versailles-i királyi kastélyt övező hatalmas park Grand Trianon nevű palotájában született, az első világháború győztesei által diktált békeszerződés tragédiáját.

A darab persze Trianonról szól – de egy ország balsorsáról is. A Békéscsabai Jókai színészei nagybetűs Színházat csinálnak: legyen szó csendről, magányról, vagy harsány ünnepről, a néző mindvégig részese ennek az emberöltőnek. Lépcsőkként járjuk végig a fokokat, egészen 2010-ig, amikor az Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította június 4-ét. S ha már színészek: Liszi Melinda zseniális hangja, Tege Antal és a Jászay Mari-díjas Bartus Gyula, de az összes résztvevő jelenléte magasba emel és szárnyakat ad a balvégzetű eseményeknek. Ki kell emeljük még ifj. Mlinár Pál koreográfus munkáját – életben és háborúban egyszerre és színpompásan mozdul a tánckar és a tömeg.

Soha rosszabb nyári estét. A Trianon tanít és megmutat, nem ódázza el az okokat és a felelősséget, de érzékenyen nyúl minden moccanáshoz.