Lehet-e keményebb egy kalap annál a krumpliorrnál, amit már megszoktunk?

Ha a filmet nyaranta nem vetíti le kétszer legalább valamelyik televíziócsatorna, gyanús, hogy kiegyenesített kaszákkal vonulnának Pestre a cserben hagyott nyári kölkök, vagy inkább a kölöklelkű felnőttek, már csak azért is, hogy kipróbálják: vajon hány szerelmet bír még el a rakpart.

Érdekes adalék, hogy mindannyiunk meseírója, Csukás István előbb készített ifjúsági regényt, majd hagyta filmre vinni a művét – a Televízió gyermekügyi szakosztálya (tudja a fene, hogy hívták) pedig viszonylag villámgyorsan csapott le a sikergyanús (vö.: a könyvet vitték, mint a cukrot) darabra: 1973-ban Bácskai Lauró István és Szoboszlay Péter rendezésében már celluloidra kerül, 1974-ben pedig, négy részben, le is adja a televízió, majd a vágók áldásos tevékenységének hála mozifilm lesz belőle. Az kasszasiker, a tévés sorozat tuti teltház a tévével rendelkező szomszéd nagyszobájában.

Ez három év – három év alatt a legritkább esetben születnek legendák.

Na most: létezik-e író, dramaturg a talpán, aki úgy adaptál egy jól megszokott művet a színpadra fel, hogy megmarad a kötelező köröknél, de mégis, el mer kicsit távolodni az alapanyagtól? De ha már itt tartunk: van-e Alfonzó után Bagaméri? Szilágyi István nélkül létezhet-e Lópici Gáspár, plakátragasztó, az utca hírmondója? Van-e Dallas, ha hirtelen nem Larry Hagman okoskodik rútul Jockey szerepében?

Kicsit elkanyarodtunk, de az eheti szerdás kérdés talán adott: működik-e színpadon az, amit gyakorlatilag minden formátum bepróbált már (tán csak a képregény nem, mert Sorok Írójának a fejében holmi vinyl hangjáték mintha mocorogna régről), és akkora sikerrel próbált be, hogy az egy generáció retinájában fészket rakott, és már a kiscsibéit kelti ki? És nem véletlen a keresetlen wellhellózás a leadben: vajon a telefonnyomkurászós multitasking tizenpluszévest elkapja-e a flow, ha elátkozott fagylaltárust lát?

Kis kanyar, mert vannak itt érdekes adalékok rendesen: Bagaméri a könyvben csupán fagylaltos. A filmben azonban kiérdemesült artista, aki mindenhez ért, amihez egy cirkuszban csak érteni lehet. Sőt: a könyvben a keresztneve sem derül ki, csakcsupán mint Bagaméri van emlegetve, míg a film megadja neki az ELEMÉRT. És még valami: a Kisújszálláson született Csukás István egy helyi cukrászüzlet tulajdonosáról, Bagaméri Mihályról mintázta az elátkozott fagylaltost, akiről bronzszobrot készített Pintér Attila szobrászművész, helyi művésztanár. A szobrot Kisújszálláson, a hajdani vigadó épülete előtt állították fel 2013. szeptember 26-án.

Na de milyen lett a darab, íróbácsi, mondja már el!

Az az igazság, hogy az eddigi szerdák sem okoztak csalódást – de talán ez az a gyerekelőadás, ami a prímet viszi, viszi, és meg sem áll vele Kisújszállásig. Oberfrank Pál Jászai-díjas, Érdemes művész valószínűleg érezte a feladat komolyságát: a darab csupán annyiban több, mint pl. a film(sorozat), hogy ne legyen control C/control V a dologból – mer eltérni olykor a mindenki által bejárt ösvényektől, de nem nagyon. És ez mindenképp üdvös húzás, mindemellett a darab pörög, mint a búgócsiga, nincs leállás, és még DALOK is vannak… ezeknek a létjogosultsága nem e plénum előtt fog eldőlni, de tény, hogy vannak.

Mint ahogy gyerekszereplők is.

Egy gyerekdarab halála, ha a kölökszereplői nem jók. Oké: gyerekek – de ha egy színpadra gyerek kerül, az ne gyerekeskedjen, ne hamiskodjon: JÁTSSZON. Színészesdit. És hála a platánnak a túlparton: Oberfrank ügyesen válogatott, nincsenek kacska mondatok, nincs idegesítő selypítés. Ezek a srácok elérik, hogy drukkoljunk nekik, minden fenntartás nélkül – Zámbó Dávid, Rozsos Regő, Horváth Nándor, Solymosi András, sőt, még a Hörömpő cirkusz igazgatója, Fischer-Kovács Iza is csudásak: aranyosak, ügyesek, láthatóan élvezik a játékot, amit most úgy hívnak: SZÍNHÁZASDI.

Két sarkalatos pont maradt. Lett-e nekünk Bagamérink? Aki a fagylaltját a hírek szerint viperanyállal mérgezi? Lett: Kőrösi Csaba nagy szerencsénkre nem alfonzózik, hanem saját Bagamérit gombócozik össze, és tessék, a Lópicink is hasonlóképp jár el: Keresztes Gábor tökéletes választás volt a szerepre.

Szerdai gyerekek, mázlisták vagytok: megint kaptatok valami igazán tutit. Köszi, Veszprémi Petőfi Színház: Hörömpő cirkusz, világszám volt.

AZs

Fotó: Kepenyes Balázs