Rákász Gergely koncertorgonista megmutatta, mi a különbség háztáji muzsikálás, meg az ég lemuzsikálása között

Elképesztő este, csak a szarvasi élővilágot sajnáljuk kicsit.

A hal nem zeneértő állat. A pontynak hiába van nagy szája, ha nem tudja kiénekelni a magas C-t. Az amúr neve egy L betűvel jelenthetne többet is a (Ctenopharyngodon idella), azaz a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó Ctenopharyngodonnál – csak sajna nincs keze, hogy zongorálni tudjon.

Hallatlan este volt ez tehát. (Lásd: játszadozás az L betűvel.)

„A Lords of the Organ sorozat ötödik évadja jött el. Lépésről lépésre visszavesszük az életünket a vírustól, kezdve a szabadtéri rendezvényekkel.
A karantén alatt megoldottuk, hogy a nyitás után ugyanazt a zenei élményt adhassuk Önnek mint korábban, de a legbiztonságosabb körülmények között szabadtéren, és a lehető legszebb hátterek előtt, Magyarország frissen felújított kastélyainak és várainak udvarán.
Csatlakozzon hozzánk egy kastélyparki piknikre, koccintsunk egy finom pohár borral, hozza magával kedvenc plédjét, heveredjen el a fűben és hagyja, hogy Bach, Sosztakovics, Beethoven vagy Vivaldi magával ragadja!
Rajtam nem fog múlni!”

Ezt írja Rákász a koncertről, amiről nem igen van mit írni: tudják a mondást – építészetre táncolni, zenéről írni. Az nem egy egyszerű dolog. A Köszönjük, Magyarország programsorozatába azonban még ez is belefért: egy tehetséges muzsikus húzta be a fejünk fölé, a csillagok alá azt, amit NAGYBETŰS ZENÉNEK érdemes csak nevezni csupán.

„De nem csak a koncertműsor lesz változatos, minden helyszínen más művészek lesznek a vendégeim. Jönnek bemutatkozó fiatalok az alapítványom soraiból. Színész barátaim mint várurak köszöntik majd Önt, ők és cirkuszi művészek elevenítik fel a várkastélyok egykori életét. Ha tehát a vírus visszahúzódásával Ön kinyújtózna, és kulturális szabadtéri programot keres, akkor én egy varázslatos történelmi utazásra várom!” – az előadó, Rákász Gergely ezt is írja, és milyen jó, hogy írja: a színpad tehát nem üresen tátong, a zene alatt szinte folyamatos a mocorgás, mely a látásunk hallását segíti elő. Rákász nagybetűs MŰVÉSZ, aki gyakorlatilag azt vesz elő a kották közül, amit csak akar – az eredmény így is garantált.

A Vízi Színpad hálás közönsége a vastapsnál meg is mutatta, hogy mennyire köszi. A halak nem tapsoltak, de állítólag ívni kezdtek azok a fajok is, akiknek már rég nem kéne. 

AZs

Fotó: Kepenyes Balázs