Durva sci-fi a Szarvasi Vízi Színpadon

Emlékeznek még az Űrgammákra? Meg lehet nyugodni: Mess Attila Tündér Lalája százszor jobb volt annál.

Ha szerda, akkor gyerekműsor, de olyan szerda idén még nem volt, amiből már csak az a mondat hiányzott, hogy „Mr. Sulu, a fézerekkkel szórja meg a romulán hajót”. Nem tudom, Egressy Zoltán színpadra-alkalmazó szakember, vagy Mess Attila rendező fejéből bukkant elő, hogy ők Tündérországból high-tech tudományos-fantasztikus bacchanáliát rendeznek színpadra fel (kosztümterv: Janovics Erika, díszletterv: Mess Attila, technikai megoldások: Fürstner Bálint, videó-projekció: Baráth Attila), de a lényeg, hogy a dolog működik.

Pedig nem a Csillagok háborúját rendezte meg a Mess, hanem a Tündér Lalát.

Nem tudom, Szabó Magda mit szólna ehhez a megoldáshoz. Nem tudom, az idősebb korosztály mit szólt, látván, hogy épp csak a hiperűrugrás nincs benne a szüzsében. (Emlékeim szerint a könyvből készült film is jócskán meg volt szórva trükkökkel – bár a bipes flakonűrhajót abból a cuccból kihagyták.)

De, és ez biztos: a kölkök nagyon élvezték már megint a szülőkkel-színházba-szerdát (ami az egyik jóbarátunk megfogalmazása szerint amúgy a hét Szibériája, már a szerda). A díszletből szerencsére nem lett félreértés – a gyerekeknek csak félig tiszta, hogy a tudomány és a fantasztikus között csupán egy és van, a varázslat pedig nem más, mint az általunk meg nem értett tudomány. Pont ezért kell ezzel az alapgondolattal is csínján kell bánni, nem leleplezni a mágiát, pl. úgy, hogy egy ilyen környezetet varázsolunk köré – mert ezen a vonalon haladva akkor a szerelem sem más, mint holmi agyi kemikáliák furcsa keveredése a fejünkben… így pont a dolog tisztasága veszik el, a varázslat.

A varázslat fontos.

Vagyis egyes varázslatokat nem is érdemes a tudományos szemmel vizslatni át.

És itt van a Szarvasi Vízi Színházban a Zentai Magyar Kamaraszínház vendégjátékaként bemutatott Tündér Lala, ami merőben más, mint az eddig látott feldolgozások, mégis megmaradt benne a varázslatos velő: „Tündérország és az emberek világa időtlen idők óta egymással határos. Békében élnek, de azért tisztes távolságra egymástól. A törvény egyértelmű: a tündérek nem keveredhetnek az emberekkel. Írisz királynő tízéves fia, Tündér Lala azonban fittyet hány a szabályokra. Az emberek szimpatikusak számára. Aterpater a birodalom varázslója kap az alkalmon; ha Tündér Lala vét a törvények ellen, akkor könnyedén megkaparinthatja magának Írisz hatalmát. Miközben ő a hatalom megszerzésén fáradozik, Lala fontos döntés előtt áll…Lehet, hogy az évszázados törvények már réges rég elavultak?…Lehet, hogy pont neki kell majd cselekednie?…Talán ő lesz az, aki megérteti a tündérekkel, hogy nem is annyira különböznek az emberektől?…Szabó Magda meséje egy fejlődéstörténet. Egy olyan világról szól, amelyben a jók nem tétlenkednek. Tündérország képzeletbeli országában nem csak az egyén, de a környezet evolúciója is lehetséges.”

A Pataki Gyűrű-díjas Lőrincz Tímea Íriszként, és Nikolić Dávid /Széles Gergő Mátyás Lalája elsőrangú, tökéletes választás: a naivitás és a kalandvágy oly mértékben és csak annyira keveredik bennük, hogy az egy rossz színész kezében simán sárrá válik, itt pedig meg lett alkímiázva az arany. Nincsenek ROSSZ alakítások – Aterpatert és Papp Arnold Csilljét azonban érdemes külön kiemelnünk a gárdából. Mesét ennyire komolyan játszani – egyszerre zavaró, ám mégis üdítő látvány. Csak egy távpacsit tudunk adni érte.

Szép szerda volt ez is: kalandos, megható űropera klasszikus okos újragondolása – sose rosszabbat.

AZs

Fotó: Kepenyes Balázs