Egy második rész sem feltétlenül kevesebb az elsőnél

A Jövőre veled, itt 2. ugyan a mélyvízbe dobja a nézőt, ám ez mégsem válik a kárára.

Az első rész (hívjuk az EREDETINEK? Mindegy.) úgy ér véget ugyanis, hogy valójában nem ért véget – tudjuk, hogy ez a párocska folytatni fogja jövőre ugyanitt, ugyanabban a szállodai szobában ugyanazt, amit minden évben. Így a darab nem válik szimpla önismétléssé (volt szerencsénk a Furcsa pár 2. című… „dologhoz”, és ha csak egyvalamit fogadnak meg a mai napon, akkor kérve kérjük Önöket, tartsák magukat távol tőle) – pláne, hogy a két főszereplő van annyira érdekes, hogy akár egy harmadik részt is megnéznénk velük. Ugyanott.

Csak hát a második (SPOILER) komoly happy enddel zárul, így kerekítve, téve egésszé magát az első részt is. Néha olyan érzése van az egyszeri nézőnek, hogy Doris (Danyi Judit) és George (Hegedűs Zoltán) történetének nem is a második részét nézi, hanem a második felvonására csöppent be – a rendező, Szerednyey Béla azonban ügyesen dob bele minket a történet közepébe, pár mondattal tisztázza a helyzetet, azaz a bizonyos fonál felvétele egy percre sem okoz gondot. 

Doris és George huszonöt éve szeretik egymást és randevúznak titokban. Évente egyszer találkoznak, pedig már mindketten családot alapítottak. Ezt a furcsa, megmagyarázhatatlan viszonyt végleg elengedni azonban legalább annyira tűnik lehetetlennek, mint egymást választani egy életre. Vajon mit keresnek? És mit találnak meg évente egyszer együtt?

Nos, hát épp ez az: hogy mindig találnak valamit. Danyi és Hegedűs párosa tökéletesen működik a színpadon – Hegedűs néha talán harsányabb a kelleténél, viszont Danyi Judit mellett még neki is jut abból a bájból, abból a 100 százalékig kimódolt és kidolgozott karakterből, ami a művésznő összeérlelt magának. Ő a tökéletes Doris: legyen szó betegségről, öregedésről, elvárásokról, mindig azt a kellő hangerőt és kiállást képviseli, amit túlzások vagy alárepülések helyett képviselni kell. Az öregedést jelképező, bevilágított öltöztetőért pedig külön jár a ceruzával beírt, piros ötös.

Furcsa darab a Jövőre, veled, itt 2. – egyrészt egy második résznek nem lenne szabad működnie (kivéve, ha James Cameron rendezi), másrészt úgy beszél a legtöbbször tabuként kezelt dolgokról, élethelyzetekről, hogy nem válik tanmesévé. Ez a rendező igényes munkáját dicséri – láthatóan TÉNYLEG érdekelte, mi lett ezzel a két szerelmessel az első rész után, másrészt süt, már a darab elejétől, hogy Szerednyey azt akarja, hogy ezek ketten boldogok legyenek.

Együtt. És úgy legyenek boldogok, hogy ne csak jövőre – már holnaptól.

Szép.

AZs

Fotó: Kepenyes Balázs