Egyfelvonásos komédiák, melyekből a három helyett néztünk volna négyet is

Anton Pavlovics Csehov három művét: A medve, A dohányzás ártalmairól és a Leánykérés című alkotásokat két évtizeddel ezelőtt, 1997-ben mutatta be először a társulat Vidnyánszky Attila rendezésében. Az előadás sikere azóta is töretlen – nem véletlenül.

A Kárpátaljai Megyei Drámai Magyar Színház vendégszereplése a Vízi Színházban üdítő volt egy forró, nyári nap után. Pedig Csehovról beszélünk, akiről legkevésbé jutna az egyszeri eszébe a nevetés: a Sirály, a Ványa bácsi, vagy a Három nővér megtekintése legtöbbször nem okoz komolyabb röhögőgörcsöt (jó, a Három Nővér egyszerije Márkus Lászlóval itt egy pici kakukktojás, de na, ne tévedjünk el a részletekben).

A Medve, mint felvezető az instant kacagáshoz kitűnő választás: Szűcs Nelli és Varga Dénes mellett itt talán Trill Zsolt, mint Luka, a komornyik viszi a prímet. Minden megszólalása parádés, Trill pedig láthatóan örömmel vesz részt az adóssággal terhelt szerelmi sokszögben, mint komédiakirály.

A Dohányzás Ártalmairól már nagyobb falat: itt is Trill Zsolt a pláne, hiszen ez gyakorlatilag egy monodráma – a kedélyes csevely arról, hogy No Smoking Please mögött ugyanis tényleg dráma van. Hiába vicces a második egyfelvonásos, ha időről-időre kiderül, hogy nem is a dohányzás, hanem néha maga az élet ártalmas – a családban nyűglődő, elnyomásban élő férj s apa képe azért néha a torkunkra ragasztja a nevetést. Trill itt is kiváló: úgy képes vicces lenni, hogy egyre-másra kerülnek elő a tragikus dolgok a felszínre… és mi ez, ha nem bravúr.

A harmadik darab, a Leánykérés azonban még erre is képes lapot húzni: Lomov Ivan Vasziljevics (Tóth László) földbirtokos a szomszéd Csubukov (Trill Zsolt) csúnyácska vénlányának (Kacsur Andrea) a kezét szeretné megkérni. Ám ez nem megy zökkenőmentesen a lány, Natalja Sztyepanovna nehéz jelleme miatt. Az első látásra kedves és szelíd kislányból ugyanis a komédia alatt veszekedős, házsártos, sőt, hisztérikus nővé alakuló Natalja sértett büszkeségből elkergeti, majd apja segítségével visszahívja a vőlegényjelöltet.

Na, itt áll fel az a helyzet, hogy a néző nem tudja, röhögjön-e, vagy sírva temesse az arcát a tenyerébe. Itt mutatkozik meg az Egyfelvonásos komédiák valódi zsenije – mi döntünk ugyanis arról, kacaghatunk-e egyáltalán. Kacagni ugyanis ér, de mégsem csakcsupán egy komikus alaphelyzetben találjuk magunkat: akár a Dohányzás Ártalmaiban, itt is sorra búvik elő a sors, mint kegyetlen kártyajátékos, de csak annyira, hogy a publikum érezze a nevetés mögött a helyzet komolyságát.

Írtuk az elején, hogy a darab a bemutatója óta is töretlen sikerrel fut. Talán ez a fajta kettősség okozza a lejátszhatatlanságot – hogy az ember azt néz, arra ül be, amire éppen vágyik. Ha épp könnyekre, akkor azért. Ha épp könnyes röhögésre, akkor meg azért.

Egy óra és negyven perc alatt annyi minden történik, annyi mindent lát a néző, hogy ő maga is zavarba jön néha. És ha egy rendező képes erre, márhogy káosz helyett egy bűvészdoboz-szerű játékot pakoljon a színpadra fel, akkor a siker teljesen megérdemelt.

A vastapsból ítélve a műtét sikerült, csak az a hülye beteg halt bele a dologba.

AZs

Fotó: Kepenyes Balázs